Mária Terézia, mint felvilágosult uralkodónő írta be a nevét a történelembe, aki a jobbágyterhek csökkentésével, az oktatás megreformálásával, az egészségügy korszerűsítésével, a nemzetiségi béke megteremtésével, az ipar és a kereskedelem állami fejlesztésével elérte, hogy a Habsburgok középkori birodalmából megszülessen az a Monarchia, amelyik százötven éven át az itt élő népek és nemzetek számára polgári jólétet teremtett. De milyennek láthatjuk Mária Teréziát, a nőt? Az anyát? A feleséget? A szeretőt? Az embert? A sorcsapások között vergődő asszonyt, aki több gyermekét is eltemette, az érzőszívű, segítőkész barátot és a fiatal lányt, aki megküzdött az önálló szerelem jogáért? Talán ő az első olyan uralkodónő az európai történelemben, akit a modern nő szellemisége jellemzett. Szunyogh Szabolcs könyve nem tudományos szakmunka, hanem ismeretterjesztő regény. Felvonultatja a kor leghíresebb, legizgalmasabb személyiségeit, például a Voltaire-t, Nagy Frigyes porosz uralkodót, II. Katalin
