Ez a novelláskötet szívbemarkoló őszinteséggel és rendkívüli empátiával nyúl olyan társadalmi és lelki kérdésekhez, amelyek napjainkban is égetően aktuálisak. A történetek középpontjában kiszolgáltatott, megtört sorsok állnak – gyerekek, asszonyok, idősek, elesettek –, akik az élet peremére sodródtak, és akiken gyakran keresztülgázolt a sors és a társadalom egyaránt.
Makó Anna írásai nemcsak tükröt tartanak elénk, hanem a kimondatlan szavakat is meghallják. Mert nem elég látni, meg is kell érteni a másik embert. Minden egyes történet halk, de határozott kiáltás: a figyelem, az együttérzés és a csendes szolidaritás hangján.
Ez a kötet nem könnyű olvasmány, de fontos. Mert mindannyiunkról szól. Azokról is, akik már kóborolnak. És azokról is, akik még csak most indulnak el.
