A Halálos szépség polgárpukkasztó könyvdráma a kifutók világában a közelmúltban történt, agymosásban részesült és anorexiássá lesoványított topmodellek halálát (tágabb értelemben pedig akár „a pénz mindenható ereje által” neoliberálissá váló széttafosandó világunk által létrehozott, egyre nagyobb és egyre mélyebb rétegeket érintő elszegényedők éheztetési hullámait lezáró, hallgatólagosan legalizált auschwitzi közöny-szerű tömeges gyilkolását) az arisztotelészi hely-idő-cselekmény hármasegysége által járja körül, közvetve az egyén és hatalom, test és lélek, tisztaság és mocsokság, bűn és ártatlanság, szabadság és fogság, magas és alantas viszonyát is áttételesen vizsgálva, s a témát egy kortárs magyar drámaíró őrült rémálmának mintegy allegorikus metafora keretébe zárva egyszersmind az új magyar dráma – és színház feletti végső ítéletet mondva, annak apokaliptikus kihűlésének lehetőségét is felmutatni véli, okainak feltárásával avantgárd eszközökkel a színfalak mögötti világról mintegy
