Örökké fog kínozni a bűntudat, amiért a fagyos lángjával perzselő démon évekkel ezelőtt elragadott téged.
Bárcsak lett volna elég bátorságom, hogy megszólítsalak, amikor még utoljára mosolyogva jöttél velem szembe az árvaház folyosóján.
Most minden másképp lenne? Az a rengeteg élet, ami a gyerekfejjel legyőzhetetlen gátlásom miatt az én lelkemen szárad… Már pontosan tudom, hogy éppen miféle sötétségbe ereszkedek le a nevelőintézet kísértetházába visszatérve, de a dohos homályon túl elém táruló hihetetlen látvány ellenére még mindig nem bírom abbahagyni az évtizedes önmarcangolást.
Ezernyi lassan pulzáló üveggömb, bennük ezernyi világegyetem Földének felfordított tükörképével. Vajon hová szólhatott a száműzetésed? A világhatáron túlra rabolt el, pedig még csak nem is te voltál a valódi kiválasztottja.
A hófehér ködfoszlányokba burkolózó lány a semmiből érkezett mellém, és határozottan mutatja az expedíció irányát. Ismeretlenek a szándékai, ahogyan a kiválasztott kristálygolyó túloldalán rám váró kozmosz fizikai törvényei is, de ezúttal nem hezitálhatok, ha még valaha meg akarom tőled kérdezni, adsz-e nekem egy esélyt, hogy végre megismerhesselek.
Az Apocalyptum-sorozat hetedik része a világegyetem sorsát irányító ellentétes erők párharcáról szól, mely küzdelemben a legkevésbé sem cél az egyensúly fenntartása.
Fekete és fehér, tűz és jég, élet és halál, sötétség és fény. A szélsőségek összecsapásai során akár egyetlen egyszerű emberi döntésen is múlhat, hogy a tengernyi véglettel felruházott két teremtmény közül végül kinek a természete lesz az univerzumok egymást követő végtelen láncának bírája.
