Képzeld el, hogy minden úgy történik, ahogyan azt te szeretted volna. Minden apró kis mozdulat, érintés, csók pont akkor történik meg, amikor azt pontosan szeretnéd. Majd hirtelen történik egy olyan váratlan helyzet, amire nem voltál felkészülve. Minden sötét lesz, minden ködössé válik, és nem marad más, csak te. Ott állsz egyedül, és csak nézed azt a hihetetlenül tátongó ürességet bent a lelkedben. A pillangók elszálltak, az érzelmek átváltoztak, és nem marad más, mint a fájdalom érzése. Megszűnik a külső világ, és nem tudsz másra koncentrálni, csak arra, ami veled történt abban az elképzelhetetlen percben. Úrrá lesz rajtad a szomorúság, kezet fog veled a bánat, és a legjobb barátod lesz a magány. Ez a világ egy olyan érzelmekkel teli és fájdalmas létet mutat be, mely nagyon sok ember életében előfordulhat. Versek formájában kifejezett érzelmek alkotják ezt a leírt világot. A versek sorai és a benne rejlő szavak úgy karcolják végig az elmét, mint az üvegszilánkok egy széttört, virágokkal teli vázából. A cselekmény folyamatos, napról napra megfigyelhető benne a lelki fejlődési sorozat. A napok elteltével sokkal erősebb és könnyebb ezekről a dolgokról beszélni. De mivel minden kezdet nehéz, ezért ez is pokolian kezdődik
