VIRRASZTÓ JENŐ ÁLMAI

Zarathustra és Esti Kornél véletlen találkozása Virrasztó Jenőben. Véletlen és sorsszerű, furcsa és ismerős álmok ezek. Virrasztó ébren álmodik, álmában éber. Kalandjai és álmai odakint, az „objektív” világban semmiben nem különböznek azoktól, amelyeket nap mint nap mindenki átél. Virrasztó mégis mélyebben él, mint a többiek. Virraszt. Érzékenysége, mely soha ki nem alszik, a legsebezhetőbb lénnyé teszi őt az ég alatt. Ez az ereje. A természet nagy körforgására, a körkörös időre fölfeszített novellafüzér-esszéregény-fabulaeposz „szelíden befelé tessékeli” az olvasót. A többit majd ott, bent.