A nyugati hagyomány emberképe zárt belső érzelmi és gondolati világot jelenít meg, amely csak a beszéd révén nyílik meg a másik számára. Az utóbbi kb. fél évszázadban viszont mind több adat bizonyítja, hogy az ember nagyon is nyitott lény: tekintetén, mimikáján, gesztusain át nagyon sok nemverbális csatorna is összekapcsolja emberi környezetével, beszéde, a szavakon túl, sok lelki tartalmat rejt és közvetít, és az ember minden vonása, sajátossága pl. külseje, öltözéke, tárgyainak rendszere stb. voltaképpen kommunikációt is hordoz. Mindezt képesek vagyunk egymásban megérteni és értelmezni, ha figyelmet fordítunk rá. Ilyen módon képesek vagyunk beleélni magunkat a másik lelki helyzetébe, át tudjuk venni annak érzelmeit, rezonálunk a másik szándékaira, rekonstruáljuk a perspektívát, ahogyan ő a világot látja, gondolkodik. E képességünket, ennek alkalmazását nevezik empátiának. A beleélő megértést a civilizáció háttérbe szorította, de a másikra hangolódás újra tanulható és gyakorolható.Erről szól ez a könyv. Először 1978-ban jelent meg, akkor csak az emberi kapcsolatok kutatása és a terápiás, segítő munka tapasztalatai tárták fel a jelenséget, és a nemverbális kommunikáció sokféle csatornájának empirikus vizsgálata mutatott rá láthatatlan kötelékeinkre, a másik arcjátékának, hangjának, testtartásának, kézmozdulatainknak velünk született kifejező erejére, amely akkor is nyomot hagy bennünk, ha nem tudatosítjuk, ha nem vesszük észre. A belső figyelem ezt felismerhetővé teszi, és ezzel a másik ember valóságos lelki helyzete tárul fel, a maga egyediségében. Ezzel félreértések szüntethetők meg, és valódi szükségletekre és belső kérdésekre formálódhatnak pontos válaszok.Ma már agykutatások is bizonyítják, hogy külön sejtek szolgálnak a másik ember testi, mozdulati kommunikációinak leolvasására, és már a születés után megkezdődik az anyai arc és tekintet kitüntetett megfigyelése, és a gyerek körüli emberi megnyilvánulások sokféle értelmének feldolgozása. Ez az egész gyermekkoron át zajlik, de a felnőtt korban a szavak veszik át a fő szerepet. Lehet azonban az empátiát gyakorolni, fejleszteni.A könyv ezt a jelenségkört mutatja be. Az empátia megismerésének tudománytörténete, a beleélés lélektani és kommunikációs összetevői, a korszerű tudományos eredmények a beleélés folyamatairól, és mindenekelőtt a fejlesztés lehetőségei, valamint a sokféle alkalmazási terület, ahol az empátia segít, hatékonyabbá tesz bennünket, humanizál, hiszen egymáshoz közelebb hoz, egymáshoz köt és egymás iránt pozitív érzelmeket vált ki.A könyvnek ez a hatodik, átdolgozott és kibővített kiadása. A szöveg igyekezik lépést tartani a tudományos fejlődéssel, de igyekezett megőrizni az érthetőséget a művelt átlagolvasó számára.
