Halmos Borbála

Gazdag életem van, teli színes érzésekkel, s bizony volt benne sokféle fájdalomhoz; olyan is, amibe már igazán bele illett volna halnom – csak hála istennek nem erre fókuszáltam – és olyan is, ami annyira észrevehetetlen volt, hogy csak nagy sokára bírtam letartóztatni. Ez utóbbiak főleg lelki természetűek, amit a hétköznapi cikázások között igen nehéz tetten érni. Így, az életem derekán visszatekintve, úgy látom, a saját bőrömön tanuló típus vagyok. Ám így tanultam meg a lélekhenna fontosságát. Ennek köszönhetően elmodhatom, ma már igen sokszor vagyok szerelmes. Az Életbe. Annak szinte minden megjelenésébe. Ősszel hűvösen a színek kavalkádjába, télen csendesen a hóval álcázott tájba, tavasszal részegen az illatorgonákba, nyáron visszafoghatatlanul a gyümölcsharapdálós mezítlábas szaladgálásba… és még mi minden másba! Bennem minipaksnyi szeretet lakik, s bár nekem ez az alapállapot, azért ma már látom, hogy mások kevesebb energiával is boldogulnak. Mesélek róla. Hol könyvben, hol élőszóban. Szívesen megmutatom, gyere velem.