Üveges Huba

1988 decemberében születtem Kaposváron. Tízéves koromig éltem ott, aztán szüleimmel Somogyvárra költöztünk. Az általános iskolát a somogyvári Szent László Király Általános Iskolában, a gimnáziumot pedig a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem el. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem diplomát, történelem szakon. Azóta sem találkoztam a történelemnél érdekesebb dologgal – megismerése azóta is az egyik első számú szenvedélyem. Az írás már egészen kiskoromban különleges fontossággal bírt számomra. Még mindig gondosan vigyázom azt az oklevelet, amelyet a kaposvári Petőfi Sándor Emlékkönyvtár novellapályázatán kaptam 8 évesen. Már akkor is küldetésemnek éreztem az írást, amiként ma is annak érzem. Gimnazista koromban kötetnyi verset írtam. Egyetemi hallgatóként pedig több regényt – persze akkor azokat még csak az íróasztalfióknak. Első „igazi” regényem egy a török-kor várháborúinak idején játszódó romantikus kalandregény volt, amelynek a „Portya az Aranyhegyek lábainál” címet adtam. 2013-ban jelent meg, szerzői kiadásban, az Underground Kiadó gondozásában. Ezután íróként hosszú „szabadságra” mentem, részint mert más kreatív tevékenységek kötötték le figyelmemet (olaj- és akril-festés, tetoválás, fazekasság, stb.), részint meg, mert nem éreztem, hogy képes lennék méltó formában megírni történeteimet, hacsak előbb nem fektettek komoly hangsúlyt a további önképzésre. 2020-ban éreztem úgy, hogy eljött az idő, és megírtam „A lövészárok hercegnője” című regényemet. Írás közben történész énem könyörtelenül figyel a hitelességre és a pontosságra. A legfontosabb viszont, hogy amit írok az izgalmas, újszerű és „erős” legyen. Szeretem magam beleélni a legkülönbözőbb karakterek bőrébe. Fontos számomra, hogy a történetnek legyen mondanivalója és magával ragadó sodrása. Tapasztalatból tudom, hogy olyan történetet nem is tudnék írni, amely nem ilyen. Hétköznapi karakterekről írni, békés korban játszódó, kiszámítható, melankolikus történetet – kimondhatatlanul untatna.