Heiling Bea

Gimnazista korom óta tudom, hogy írnom kell. Nem, mert elvárják tőlem, nem, mert úgy gondolom, ez az érvényesülésem útja, hanem, mert egyszerűen kikívánkozik. Bár eleinte nem vettem ezt komolyan, csak írogattam, ide, oda, újságnak, irodalmi folyóiratnak, pályázatokra, ám a gyermekeim születésével ez megváltozott. A Magyar Író Akadémia egyik pályázatán nekem ítélt különdíj révén vehettem részt a Szerkesztői Mesterkurzusukon, ahol eldöntöttem, megírom az első regényemet...Egerben születtem, iskoláimat is ott végeztem. Sokmindent tanultam, sokfelé dolgoztam, sokat éltem és mindent igazán megéltem. Mindazt, ami azzá tett, aki vagyok, a könyveim szereplőiben, történéseiben és a mondatok mögötti mondanivalóban mutatom be. És hidd el, érdemes betekintened, mert én egy igazi "kalandornő" vagyok, legalább is az édasanyám - némi borzalommal vegyes csodálattal - így jellemez.