Brányi Balázs

Szeretnék néhány szót szólni magamról és természetesen a regényemről is. Tizenévesen kezdtem irodalommal és írással foglalkozni, tizenhatévesen írtam először egy történelmi tárgyú ifjúsági regényt Az örvényesi aranykehely címmel, amely a mohácsi vész előestéjének budai eseményeit, Mária királyné menekülését és a szóban forgó aranykehely kalandos történetét dolgozta fel. Annak idején bíztató kritikákat kaptam a Móra Kiadó akkori szerkesztőjétől, Lengyel Balázstól, valamint Sibelka Perleberg Artúrtól és Betha Bulcsútól, akiket személyesen is megismerhettem, sajnos, egyik kiváló író sincs már közöttünk. Hármójuk segítő kritikáinak és egyéniségük varázsának jótékony hatását a mai napig magamban hordom, talán ez volt az egyik oka, hogy magyar-angol szakra jelentkeztem a középiskola után. Igaz, az utóbbi tíz évben angoltanárként és tanfolyam szerzőként működtem, az írást sohasem hagytam abba. A Velence varázsa, Észak vonzásában című, két összetartozó részből álló száz oldalas írásom egy utazóregény, talán ifjúsági kategóriába tartozik. Gyulaffy Tamás kalandos sorsát követi végig 1549-ben Velencétől, Magyarország és Erdélyen át, Angliába és Skóciába. Igyekeztem a romantikus és kalandos jelleg mellett, egy kis elmélkedő, filozofikus síkot is belopni a műbe, hogy a felnőtt olvasó is érdeklődéssel forgathassa a művemet. Mivel a XVI. század magyar és európai történelme az egyik kedvenc érdeklődési köröm, ebben a regényembe igyekeztem belesűríteni az évek által feldolgozott és kutatással szerzett gondolataimat. Szeretném megemlíteni, hogy manapság nagyon kevés olyan írás jelenik meg, amely a magyar és európai történelem ezen korszakával foglalkozik, és nem tudományos történeti mű, és ebben a tekintetben hiánypótló szerepet is betölthetne, ha szélesebb olvasóközönség elé kerülne.