„Meg kellett tennie. Semmi más nem kényszerítette rá, mint a saját bosszúja. Aznap este életének egyik legnehezebb döntése elé állították és tudta, ha hibázik, óriási kockázatot vállal. Csakhogy ott volt a másik oldal, ami hihetetlen módon még mindig többet jelentett számára, mint szerelme brutális halálának megbosszulása. Tudta, milyen elveszíteni mindazt, ami az életet jelenti, és soha, semmilyen körülmények között nem akart fájdalmat okozni annak az embernek, aki a fényt jelentette abban a sötét világban, ahova került.
Megtette. Lelkét éles kések szabdalták apró darabokra, szívének minden egyes dobbanása elviselhetetlen fájdalmat okozott. De megtette.
Az egész nem tartott sokáig, megtanulta, hogy a meglepetés ereje, hatalmas előnyhöz juttathatja. És ez ezúttal sem volt másképp, a férfi meglepetten tántorodott hátra a váratlan támadástól, a lövéstől pedig elvesztette az eszméletét. Ott hevert előtte, magatehetetlenül, mint egy leigázott vad. Mégsem érezte a győzelem ízét...
