A kötet hiedelemszövegeit Gagyi József gyűjtötte mintegy tíz év leforgása alatt, a volt Udvarhely megye és Csík megye községeiben. A gyűjtő a hiedelemlények világképben, vallásban, mentalitásban betöltött szerepét, valamint a különböző tudósok, javasok, jósok és boszorkányok tevékenységének társadalmi funkcióját igyekezett feltárni, s különös figyelmet szentelt az 1949-ben és az azt követő években működő jósoknak (Úz Bence, Horokály Józsi, Suttog Pál, Demény Domokos) és apokaliptikus jóslataiknak, továbbá a másvilággal, halottakkal révülésben érintkező szentasszonyoknak. A jelenkori Erdélyben intenzíven kutatott téma a román papok tevékenysége és szerepe a magyar közösségekben: a kalugerpapok alakjáról is egyedülállóan gazdag dokumentációt tartalmaz a kötet. Gagyi József anyagát Dyekiss Virág rendezte; szövegeit gondozta, egységesítette és a gyűjteményt tárgy- és helységnévmutatóval látta el. A szerzők e kötettel a Székelyföld múltbeli hiedelemvilágának eleddig legnagyobb szabású gyűjteményét hozták létre. Ezzel nélkülözhetetlen adatanyagot szolgáltatnak a folklorisztikai, antropológiai kutatások számára, de az erdélyi magyar kultúra múltja iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is tanulságos olvasmányt nyújtanak. Gagyi József (sz. 1953), a Sapientia Egyetem Marosvásárhelyi Karának antropológus tanára. A Csíkszeredai Kommunikációs Antropológia Munkacsoport alapító tagjaként már az 1990-es években kezdett antropológiai és folklorisztikai kutatásokkal foglalkozni. Szakfolyóiratokban vagy könyvfejezetekként megjelenő tanulmányain kívül kilenc szakkönyvet publikált erdélyi kiadóknál; ezek közül a hiedelmek témáival különösen e három foglalkozik: Jelek égen és földön. Hiedelem és helyi társadalom a Székelyföldön, 1998; A krízis éve a Székelyföldön 1949, 2004; Amire vágyunk, amitől félünk, amit remélünk, 2010. Dyekiss Virág (sz. 1981), a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének magyar, finnugor és szamojéd folklorisztikával foglalkozó munkat
