Gáspár Klára

Nyugíj előtt álló pécsi nő vagyok, a közigazgatásban dolgozom. Gyerekeim kirepültek, segítségre már nem szorulnak, ezért gondoltam arra, hogy MOST JÖVÖK ÉN. Amit szeretek: utazni és írni. Így történt, hogy tollat ragadtam. Imádtam írni! Először csak édesapámat szerettem volna meglepni a regénnyel, mivel szüleiről és a folytatás róla is szól. Aztán egyre inkább azt vettem észre, hogy benne éltem a regényben, sőt, szerelmes lettem a saját nagyapámba. Na persze, ez azért egy kicsit túlzás, de leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Munkatársaim folyamatosan olvasták... Minden reggel az első kérdésük volt, hogy írtam-e az előző nap. Többek között ez is ösztönzően hatott rám, hogy a regény kiadása mellett döntöttem.