A címet a kötet egésze magyarázza, nehéz volna annak valamely részletével indokolni pusztán a választást. De magyarázza valamelyest Ferenc pápa 2013. március 19-én elhangzó, első homiliája is, amelyben a szentatya következőkről beszélt: [...] a gondoskodás, az őrzés jóságot kíván, megkívánja, hogy gyengédséggel éljük meg. Az evangéliumokban Szent József erős, bátor, keményen dolgozó emberként jelenik meg, de lelkében nagy gyengédség él, mely nem a gyengék erénye, épp ellenkezőleg, erőslelkűségről, odafigyelésre, együttérzésre, mások iránti valódi nyitottságra, szeretetre való képességről árulkodik. Nem szabad félnünk a jóságtól, sem a gyengédségtől!"(Ferenc pápa: Legyetek őrzői Isten ajándékainak!) Horkay Hörcher Ferenc Erő és gyöngédség című könyve képekről és városokról szól. A képek jobbára kétdimenziós ábrázolások, a városok szükségszerűen háromdimenziós tárgyak. A városokat ábrázoló kétdimenziós képek: városképek. De mi köti össze a kötet esszéiben olvasható képleírásokat, írott képeket a városfilozófiai szövegekkel? A leírás mestersége. A válogatott tanulmányok tétje ugyanis az, hogy mi adható át ezekről a festményekről és a kiválasztott városokról a természetes nyelv közvetítésével,ráadásul írásban.Az én példaképem a művészet megszólítására már egyetemista korom óta az esszéíró nemzedék volt. Egészen pontosan: Szerb Antal, Halász Gábor, Németh László és Cs. Szabó László. Hozzájuk fordultam, ha vizsgára kellett készülnöm, hozzájuk, ha valakiről többet szerettem volna megtudni. Ők ugyanis úgy tudtak beszélni a művészetről, hogy az már bizonyos értelemben maga is művészet volt. Soha nem művészkedtek. Az érzékenységük volt művészi szintű. Hagyták magukra hatni a műveket és nem csak irodalmi alkotásokat , majd ezt az érzéki-esztétikai tapasztalatot próbálták meg szavakba foglalni. Szavakba, mondatokba, bekezdésekbe. És szünetekbe, hallgatásba. Ez a magyar esszéírók hagyománya, szaktudásuk egyszerűen a nyelv fölötti megbízható uralom. Ennek pedig a
