szép lassan, hol az egyiknek, hol a másiknak eszébe jutott egy-egy régitörténet, a nagymamáé és a sajátja és másoké is, falusi szóbeszédek,pletykák más rokonokról, mulatságos esetek, de halálesetek éskeserűségek és régi szenvedések is, amikre most, évek múltával, ahogyott ültek mind körben együtt, már nem fájt annyira emlékezni, mindenenyhébb volt, nem olyan, mint amikor történt, egy összegabalyodotttörténetgombolyag, amit kibontanak, az egyik belekezdett, és emlékezettrá a másik is; mindaz, amit mondtak, egybefonódott a jeleneseményeivel, esetleg újságokban olvasott vagy televízióban látotthírekkel; sokáig fent maradtak beszélgetni, habár másnap reggel koránkellett kelni, hogy induljanak a faluba, nekik maguknak kellett kiásniés megnyitni a sírt isRészlet a regénybőlAmikor a családban meghal valaki, a hozzátartozók összegyűlnek,és emlékeznek. Ebből az alaphelyzetből bontakozik ki AndóniszJeorjíu többszólamú dokumentumregénye, amelybena történetszilánkok mozaikdarabjaiból szép lassan
