Móra Ferenc történelmi tárgyú, az ifjúságnak szóló írásai a magyar történelem egy-egy dicső korszakát, neves történelmi személyiségek alakját idézik föl. Elrendezésük egyben végigvezet a magyar nép történelmének eseménysorán. Az eredetmondák Hunor és Magyar, Attila és Csaba királyfi történetét dolgozzák föl és a honfoglalás eseményeit idézik meg (A magyarok útra kelnek; Árpád, a honalapító). Egész meseciklus formálódik az igazságos király, Mátyás és apja, a törökverő Hunyadi János alakja köré (Hunyadi kardja). A történetek a nagy király s a nép találkozásáról, az igazság győzedelmeskedéséről szólnak, s kifejezik az elnyomottak vágyát az emberséges uralkodó iránt; olyan király után sóvárog a szegény nép, aki ügyüket mindig diadalra viszi, ha kell fortéllyal, ha kell álruhában (A gyevi törvény; A mindentudó; A vadkörtés ember). Egy mesecsokor a török hódítók ellen védekező, furfangos népi hősök alakját idézi megmosolyogtató, de közel sem tanulság nélküli eseteket (Balázs a bürgével; A becsei molnárok). Thököly Imre, Rákóczi, Bercsényi Miklós alakját kelti életre, a bátor kuruc katonákról mesél A kis kuruc című hét történetből álló ciklus. A kötetet záró összeállításban (Szegesdi Béni csákója) a történetek az 1848-49-es szabadságharc dicső napjait elevenítik föl.
