Jelen kötet alapvetően a költői képek mint képi jelöltjeiket kioltó referenciális effektusok összetett viselkedésére és kihívásaira igyekszik koncentrálni két évszázad magyar és német lírai terméséből vett, történetileg és poétikailag (műfajilag) jelentősen különböző példák alapján. Azonban nem afféle képnyomozás végrehajtása vagy ekphrasziszstratégiák leírása a célja, hanem a költői képek keletkezésjellegű, ugyanakkor jelszerű létmódját a líra textualitásának egyéb központi vonásaival igyekszik összekapcsolni (például a lírai hang alakzataival, az aposztrofikus megszólalás kódjaival, a vers performatív stratégiáival és konfigurációival stb.). Az elemzések figyelembe vesznek költészettörténeti horizontokat, ezen belül például egyes poetológiai koncepciókat, de a médiatörténeti környezet bizonyos vonásait is. A tét nem utolsósorban az, hogy egy nagy tekintélyű esztétikaelméleti hagyománynyal szemben miként lehet úgy rákérdezni a költészet bizonyos alapvető jellegzetességeire, hogy ezeket ne a képzelőerő vagy az eszme érzéki látszásának körébe vonjuk (és például motívumok-ként tárgyaljuk), hanem reprezentációkritikai nyomatékkal visszautaljuk és -fordítsuk őket (akár a translatio értelmében) a költői nyelv textuális medialitásába, megőrizve ugyanakkor ellenállá sukat a nyelv (hasz nálat) bizonyos elemeivel és kódjaival szemben. A képek eme köztessége láthatatlan differenciákat, kép és szöveg közötti, magába a szövegbe áthelyeződő (abban aktivizálódó), nem-megjelenő határokat implikál, vagyis ezek a textuális képek tulajdonképpen e határokon billegnek, egyfajta jelölhetetlen, ám csak nyelvileg tanúsítható túlnanra, mintegy a nyelv másik oldalára utalván.Lőrincz Csongor a berlini Humboldt Egyetem Magyar Irodalom és Kultúra Tanszékének vezetője. Korábbi könyvei: A líra medialitása. Hang, szöveg és intertextualitás 20. századi lírai művekben, Anonymus, 2002. Az olvasás ismétlése. Materialitás és kultúrtechnikák az irodalmi szövegben, Kijárat, 2010.A Ráció Kiad
