Horváth Veronika Minden átjárható című könyve emlékezetes, megrendítő, kifejezetten erős verseskötet. Nyomát sem látni benne a nyegleségnek, szellemeskedésnek vagy túlzott iróniának, egyszóval mindannak, ami manapság olyannyira átjárja a kortárs költészet bugyrait. Horváth Veronika költészete olykor szó szerint is a zsigerekig ás le, de nem áll meg itt, mert azt mondja: a láthatatlant gyűjtöm. A versek mélyvilágában egyszerre, egymásra montírozva van jelen egy családtörténet, gyerekkori vizek és mezők, és közben egy kislány, aki traumákon átkelve és traumákból erősödve nővé érik, olyan nővé, aki immár tudja, hogy amiről hallgatok, csak az van igazán. A versek olvasása közben sokszor jutott eszembe Emily Dickinson, Sylvia Plath és Virginia Woolf, ahogy kövekkel megtömött zsebeivel az Ouse folyó felé sétál. A Minden átjárható tudja, mi kell ahhoz, hogy olvasás közben lassan úrrá legyen rajtunk a bizonyosság: a kisszobai szorongások beigazolódnak. Nem egy vidám könyv, és akkor finoman fogalmaztam. Viszont úgy húz befelé, hogy közben mégis fölfelé emel. Győrffy ÁkosHorváth Veronika 1990-ben született. Ikrényben nőtt fel, jelenleg Budapesten él. 2009 óta publikál irodalmi folyóiratokban. Ez az első nyomtatott kötete.
