Eliza Macadan (1967) Romániában és Olaszországban élő és alkotó költő és újságíró. Tagja a Román Írószövetségnek és az Olasz Újságírók Szövetségének. A bákói Ateneu folyóiratban debütált 1988-ban. Számos országos és nemzetközi irodalmi verseny díjazottja: "Porni luceafărul ..." 1991 - Boto?ani, "Lucian Blaga" 1992 - Sebe?, "Rimbaud" 1990 Bukarest - Franciaország nagykövetsége, "Mitteleuropa" 1993 Strasbourg, "Etniepoesie" 1999 - Trieszt, "Marguerite Yourcenar" 1999 - Milánó. 1999-ben megkapta a római Accademia della Cultura Europea költészeti díját, 2002-ben pedig a "Frammenti di spazio austero" című kötete érdemelte ki a "Le rosse Pergamene" díjat. Egyébb díjai: "Vasile Voiculescu" Nagydíj, 2014, Prix Léon Gabriel Gros díj, Franciaország, 2014Románul, olaszul és franciául ír és publikál, verseit angolra, albánra, arabra, bolgárra, magyarra, spanyolra, és törökre fordították. Olasz nyelvű kötetei: Frammenti di spazio austero (2001, 2018), Paradiso riassunto (2012), Il cane borghese (2013), Anestesia delle nevi (2015), Passi passati (2016), Pioggia lontano (Archinto, 2017), Zamalek, solo andata (Terra dUlivi, 2018) e Pianti piano (Passigli Editori, 2019).Kégl Ildikó: Versek létfontosságú álmokat cipelő hangyákról és egy morzsányi elmúlásról Tűnődések Eliza Macadan versei kapcsán:A szerző bár lépten-nyomon kiszól a versekből, hogy egyértelműen leszögezze, egy pillanatra sem téveszti szem elől az útirányt, miszerint /az élet a halál felé halad/, ezzel együtt ügyesen megoldja, hogy ne az elmúlás könnyáztatta, melankolikus hangvétele határozza meg a kötetet. Inkább csak a teljesség kedvéért fűszerezi egy csipetnyi elmúlással alapvetően tavaszias nyelvezetű, színes lépekkel teli verseit a költő, amelyek javarészt tűnődéseket tartalmaznak útról, útkeresésről, és az utunkba akadó dolgokról. Mint például szerelemről, hópelyhekről és hangyákról. Hópelyhekről, amelyek csokiról ábrándoznak és létfontosságú álmokat szorgalmasan cipelő, részeg hangyákról, akik ki
