Zoboralja gazdag néphagyományokkal rendelkezik, híres a népdalairól, balladáiról és szertartásszerű népszokásairól. Nemzedékről nemzedékre öröklődött és őrződött meg az ősi hagyaték. De nem elég örökölni valamit - s a néphagyomány esetében ez hatványozottan igaz -, szeretni, ápolni, fejleszteni is kell; őrizni, hogy kincsként továbbadható legyen. Az öröklődés, ápolás és fejlesztés folyamata Zoboralján a XX. század végéig még ilyen formában élt. Egy közösségen belül a gyermekek is részesei a hagyományápolásnak. Természetes tehát, hogy a gyermekjáték-anyag ugyanolyan gazdag, mint a felnőttek hagyománykincse. Munkám során számos gyermekjátékkal találkoztam, de csak akkor ismertem fel, hogy a gyűjtéseimnek ez a része is számottevő, amikor az általam vezetett gyermekcsoport műsoraihoz kezdtem tudatosan gyűjteni a szomszédos falvakban. A gyűjtött anyagból mindazt, ami ismeretlen volt számukra, megtanítottam a gyerekekkel. Örömmel tapasztaltam, hogy hamar megszeretik, szívesen játsszák az újat is, hiszen a gyerekek szeretnek játszani még ma, a televízió korszakában is. Bárhol a világon, ahol gyermekek élnek, nélkülözhetetlen a dal, a játék. Amit a zoboralji gyerekek szívesen játszottak és játszanak, szívesen közrebocsátom mindazoknak, akik szeretnek játszani. Játszhassuk ezeket a gyermekjátékokat minél többen, hogy a zoboralji magyarság évszázadokon át őrzött értékei ne vesszenek bele nyomtalanul az idő homályába. Jókai Mária
