Ines Geipel izgalmas könyve a társadalom és a dopping, a tudomány és a dopping, a politika és a dopping viszonyát feszegeti. Ugyanakkor konkrét példákkal élményszerűen leírja a dopping kárvallottjainak, a kényszerdoppingnak kitett sportolóknak a sorsát és a tudatosan doppingolók felkészülésmódját is. Megismertet a doppingszerek különböző fajtáival, az anabolikus szteroidoktól a géndoppingig, betekintést nyújt a tudományos laboratóriumok munkájába csakúgy, mint egy illegális doppinghálózat levelezésébe. Nem botrányt akar kelteni, hanem arra keresi a választ, hogy miért bizonyult doppingügyben úgyszólván eredménytelennek minden rendteremtési kísérlet, és hogy a kezdeti felzúdulás után a géndopping problémája miért tűnt el olyan gyorsan a köztudatból. A kérdéseket nemzetközi összefüggésekben is vizsgálja: olyan neves doppingszakértőket szólaltat meg, mint az orosz Nyikoláj Durmanov és az ausztrál Robin Parisotto. A közvetlenül a pekingi olimpia előtt íródott könyvet Zhou Qing kínai íróval és ellenzéki gondolkodóval készült interjú zárja.Az 1984-ben 4 x 100 méteren klub-világcsúcsot futó, Marlies Göhrt, Bärbel Wöckelt, és Ingrid Auerswaldot felvonultató váltó negyedik tagja [Ines Geipel] ma a németországi dopping-ellenes küzdelem vezéralakjának számít. Egyben azon kevesek egyike, akik saját (dopping)múltjával is szembenézett. Annyira, hogy a volt NDK sportvezetői ellen folytatott 2001-es berlini dopping-perek után töröltette nevét a Német Atlétika Szövetség (DLV) csúcstartó-listájáról. A megmérgezettnek nevezett rekordokból ugyanis nem kér [
] A futónőt 1985-ben politikai okokból eltávolították klubjából: az állambiztonság, a Stasi megtudta, hogy akkori szerelmével disszidálni készült, illetve kapcsolatot tartott jénai másként gondolkodókkal. Négy évvel később, 1989 szeptemberében a Magyarországon megnyitott vasfüggönyön keresztül távozott az akkori NSZK-ba. A darmstadti egyetemen filozófiát és szociológiát tanult. Népszabadság, 2008. augusztus 15.
