Mi lenne, ha hirtelen ráébrednénk, hogy ez már a mennyország ez a fizikai élet, amit most élünk? Tudom, őrültségnek hangzik, és szinte érzem, ahogy sokan azt gondolják, ha ez a mennyország, akkor én miért érzem mégis pokolnak?. Pontosan így éreztem én is magam. Sokat szenvedtem gyermekként, majd pokolnak éreztem az életet, amikor eluralkodott rajtam a rák, és évekig állandó fájdalomban és félelemben éltem. A körülményeim áldozata voltam, legalábbis azt hittem amíg meg nem haltam. A halál közeli élményem során megtapasztalt igazságok azonban segítettek abban, hogy a mennyországot ne egy fizikai helyként, hanem lelkiállapotként éljem meg. Megértettem, milyen hatalmasak vagyunk, elég erősek ahhoz, hogy mind a belső, mind a külső valóságunkat alakítsuk. Ennek megvalósításához számos, vitathatatlan igazságnak hitt kulturális mítoszt kell lerombolnunk. Az olyan hiedelmek, mint azt kapjuk, amit megérdemlünk, önmagunk szeretete önzés és mindez puszta véletlen, születésünktől fogva
