Röviddel a háború után járunk, a szepességi helyőrséget egy forradalmi nemzeti bizottság irányítja a Vörös Hadsereg őrnagyának felügyelete alatt. Neki engedelmeskedik mindenki - az ott élő utolsó k. u. k. bárónőt, Czóbel Margitot kivéve. Az egykori ifjúkommunista Šlauko azt a feladatot kapja, hogy a nagyőri kastély "bérlőjeként" tartsa őt szemmel és jelentsen róla. A bárónő átlát a szitán, Šlaukót mégis a bizalmába fogadja, beengedi a könyvtárába, a műtermébe, megosztja vele emlékeit, feljegyzéseit. Šlauko pedig a vele való beszélgetések nyomán szűkebb pátriájának, az országok és birodalmak közé beékelődött, kényüknek-kedvüknek kiszolgáltatott, valamikor jobb napokat látott, jobb sorsra érdemes Szepességnek és lakóinak a krónikásává válik.
Utószót írta: Ruff Orsolya
"Egyhamar nem lehet elfelejteni. Nem is szabad."
