Jelen könyv célja, hogy a liberalizmus ikszedik bírálata mellett megfesse a posztliberális jövő pozitív és reményteljes vízióját. A [
] liberalizmus nem csupán megbukott, de a ťkevesekŤ és ťsokakŤ közötti ősi szakadék egy különösen széles és mély változatát hozta létre. A következő oldalakon amellett érvelek, hogy a válasz nem a liberális legyen szó annak ťjobbosŤ vagy ťbalosŤ válfajáról ťmegoldásokŤ ismételt felmelegítésében, hanem a ťvegyes alkotmányŤ ókori hagyományának újrafelfedezésében és aktualizálásában keresendő.Bemutatom továbbá, hogy a ťközjó konzervativizmusaŤ, amely ennek a ťvegyes alkotmánynakŤ a megvalósítására törekszik, miként utasítja el a progresszió ideológiáját, miként tagadja meg azt a politikai rendet, amely az emberek haladást elutasító ösztöneinek elit általi korlátozására épül, és hogy ezzel szemben a ťtöbbség bölcsességétŤ figyelembe véve halad előre. Végül bemutatom a gyakorlati módjait annak, hogy miként lehet megvalósítani az elit és a nép ťvegyítésétŤ.?Az amerikai Notre Dame Egyetem professzora, A liberalizmus kudarca című könyv szerzője legújabb, provokatív kötetében az önző liberális elit zsarnokságának leváltására szólít fel, hogy jövőnket a munkásosztály érdekeit szem előtt tartó, valódi konzervatív vezetők kezébe helyezzük.A klasszikus liberalizmus azt ígérte, hogy a régi arisztokrácia hatalmának megdöntésével olyan rendet hoz létre, amelyben mindenki saját identitásának és jövőjének kovácsává válhat. Ez bizonyos mértékig így is történt ám a liberalizmus közben módszeresen lerombolta azokat a hagyományokat és intézményeket, amelyekből a hétköznapi ember táplálkozott, majd ennek romjain egy új, és kizsákmányoló uralkodó osztály emelkedett fel. Ezt az osztályt a maga gazdasági libertarianizmusa, a progresszió és a technokrácia iránti elkötelezettsége arra késztette, hogy mindinkább a kevesek érdekeit szolgálva és a sokak kárára uralkodjék, miközben színleg az egyenlőséget hirdette, megalapozva napjaink egymást váltó váls
