A történet Budapesten játszódik, a nyolcvanas évek végén, utalással Le Sage XVIII. századi kalandregényére, A sánta ördögre. Ott háztetőket felemelve pillant bele egy város életébe a főhős. E kisregény narrátorának ilyesmire nincs szüksége. Végigkalauzolja csupán Sánta nevű vendégét, kb. huszonnégy óra, egy nap s egy éjszaka alatt Budapesten. Sánta alighanem nyugati magyar emigránsként látogat haza. Vendéglátójának köszönhetően megismerkedik a kor jellegzetes figuráival: a belvárosi utca és kocsma lumpen közönségével, a korosodó festővel, alternatív irodalmi-művészeti asztaltársasággal, egy vállalkozásból gazdagodó házaspár budai, házavató „bulijának”, afféle rokokósra stilizált kerti mulatságának résztvevőivel. Megelevenedik így egy történelmi pillanat. Éspedig olyan módon, hogy a kisregényről a kéziratot olvasva ezt állapíthatta meg Fráter Zoltán kritikus, irodalomtörténész: ha végre megjelenik, igazi szenzáció lehet. Márton László szerint a cselekmény idejének durván egy napja alatt feltárul az olvasó előtt a kései Kádár-rendszer Budapestje és, amit legalább ilyen fontosnak érzek, Zirkuli Péter szatirikus-bölcselkedő-meditatív irálya. Zirkuli kitűnő megfigyelő, finom humora van, sokat tud az életről úgy általában és a budapesti élet bizonyos jellegzetes figuráiról úgy konkrétan. (…) A Noktürnt nagy tetszéssel olvastam, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a kijelentésemmel több ezer majdani olvasó véleményét osztom – szívből remélem tehát, hogy a Noktürn el fog jutni olvasóihoz.
