A Naprendszer bolygói és kisebb égitestjei különleges helyszínek a világegyetemben.E kozmikus helyszíneken a nagy anyagsűrűség (valamint megfelelő nyomás és hőmérséklet) miatt már létrejöhetett a folyadék halmazállapot. A folyadékok leggyakoribb természetes előfordulása a bolygók légköre. A Vénuszon kénsavból, a Földön vízből állnak a felhők. A Jupiteren, a Szaturnuszon, esetleg az Uránuszon és a Neptunuszon főként az ammónia és az ammónia-hidroszulfid, a Titánon pedig az etán alkot cseppeket, képez felhőket.A folyadékok természetes anyagok a Föld felszínén. Fél évszázadnyi űrszondás kutatómunka nyomán ma már tudjuk, hogy a folyadékok a Mars felszínén is jelen vannak, bár sokkal ritkábban, mint a földi viszonyok között. A Marson elsősorban a sós oldatok alkotnak folyadékokat a talajszemcsék felszínén. A harmadik égitest, ahol tartósan jelen vannak a folyadéktestek, a Titán. Folyadékszerű szivárgás azonban az Europa és az Enceladus hold felszínén is megjelenhet. A vulkáni eredetű anyagok olvadék állapotban terülnek szét a Föld felszínén és az Io holdon. Ez is folyadék.Vannak azután rejtett tartózkodású folyadéktestek is a bolygókon. Rejtettek, mert csak közvetve mutatkozik meg a hatásuk. A Földön ezeknek többféle elnevezése van, mert más-másféle összetételűek. Attól függően, hogy vizes oldatról, szénhidrogénekről, vagy szilikátolvadékokról van szó, nevezik őket víznek (víztestnek), kőolajnak vagy lávának. Más égitesteken is erősen valószínű ezek előfordulása, de nem így egyszerre, mint a Földön. A Marson e három földi folyadékforma közül legalább kettőnek a jelenléte valószínű: a vizes oldatoké és a szilikátolvadékoké. Az Európán, a Ganymedesen, és az Enceladuson a vizes oldaltok egy mélyebben fekvő óceánt alkothatnak, a szénhidrogének pedig a Titánon alkothatnak folyadéktesteket. A Titan belsejében egy óceáni réteg is valószínűsíthető. A szilikátolvadékok széles köre a vulkanizmus rendkívül formagazdag világát hozza létre a bolygótestek felszínén. A külső-Napren
