Mondták, beleszületett a szépbe.

Beleszületett a jóba.

Beleszületett sok kedvesen hívogató szóba.

Csakhogy beleszületett egy képbe.

Beleszületett a félszbe.

Beleszületett két elveszett szempár síró üregébe.

Két néma ölbe.

Egy ütő ökölbe.

Mázsás súlyok eleven szövetébe.

Most hiába keresi az anyja. 

Sehol nem találja.

Talán a szomszéd fiúnál járt utoljára?

Bolyong az utcákon, vagy dolgát végezve várja.

Nem látta a fiamat? – kérdi tőle egy nap, vele szemben állva.