Egyeztetések, szervezés, megértés és rugalmasság – csak pár tulajdonság, ami fontos, ha valaki a művészmenedzser hivatást választja. Ezeken túl azonban sok kihívásról, szépségről szól ez a szakma is, melyről Meczner Vera, a novemberi Kiadom a könyvemet konferencia előadója mesélt nekünk.

– Látszólag távolról, kereskedelmi-közgazdász diplomával érkezett a művészetek, először is a zene területére, de édesapja révén mégis kötődött a művészek világához. Miért a művészetek? Hogyan indult az a pálya, melyet még ma is kevésbé ismerünk, hiszen nincsen porondon?

Igen, Édesapám 25 éven át volt a Budapest Bábszínház igazgatója, az alapvető színház szeretetet tőle kaptam. Az első diplomám kereskedelmi-közgazdász volt, de azt pontosan tudtam, hogy nem szeretnék a multik világában dolgozni, és a Masteremet már Cultural Policy and Managament szakon végeztem Angliában. Mindig is közelállt hozzám a művészet és a művészeti világ, de se tehetségem, se vágyam nem volt az előadóművészeti léthez, viszont nagyon érdekelt az, hogyan lehet segíteni a művészeket. A művészmenedzsmenttel az első munkahelyemen – egy operafesztivál produkciós munkatársaként – találkoztam, amikor túlnyomórészt külföldi operaénekesekkel és az ő menedzsereikkel dolgozhattam együtt.  Onnantól már egyértelmű volt, hogy ezt választom hivatásul.

– Mit takar pontosan a művészmenedzser fogalma és milyen személyes kapcsolódásai vannak a könyvkiadás, irodalom területéhez?

A művészmenedzser az a személy, aki tárgyalásokat folytat a művész nevében és egyéb szakmai és üzleti ügyeit intézi az alkotónak vagy előadónak azért, hogy a művész minden figyelmét a művészetre tudja összpontosítani. Feladata a napi ügyek bonyolítása, az adminisztráció, az új munkalehetőségek felkutatása, tanácsadás a szakmai kérdésekben, a stratégiai tervek kidolgozásában és a döntésekben, melyek hatással vannak rövid, közép-és hosszútávon a művész karrierjére.
A könyvkiadáshoz Varró Dániel ügyfelem lévén kapcsolódom leginkább, 10 éve vagyok a menedzsere. 

– A könyvkiadás során is tapasztaljuk, hogy az introvertált alkotó emberek nehezen menedzselik magukat, nem „testhezálló” számukra ez a feladatkör. Hogyan és milyen mértékig kapcsolódik bele egy író, egy kötet népszerűsítésébe, menedzselésébe a szakember?

Jól kell ismerni az adott alkotót, tehát az ügyfelünket, így lehet személyre szabottan segíteni. A legfontosabb azt feltérképezni, hogy neki mire van szüksége, neki miben van hiátusa, ahol elkel a támogatás. 

– Milyen a jó művészmenedzser?

Elsősorban türelmes. Fontos a rugalmasság, az empátia, a diszkréció, a precizitás, jó szervezőkészség és a komplex, stratégiai gondolkodásmód.

– Hol tartunk ma Magyarországon e szakterületen, mennyire elfogadott a menedzsment jelenléte a művészetben? Milyen a helyzet külföldön?

A hazai és a külföldi helyzet nem összehasonlítható. Itthon még mindig egy fiatal szakmáról beszélünk, nincs olyan múltja, mint például az építészmérnöknek, vagy a buszvezetőnek. Műfajonként más-más szinten van az elfogadottsága, a szimfonikus zenekaroknál sokkal inkább, mint mondjuk a színházaknál. Külföldön ehhez képest, gyakorlatilag nem rúg labdába az a művész, aki mögött nem áll egy ügynökség.

– Mitől lesz jó az együttműködés a művész és a menedzser között? Mi az, ami nélkül nem megy a közös munka?

A jó együttműködés alapja a bizalom, anélkül nem megy. Bíznunk kell egymás értékítéletében, őszinteségében, munkájában. A bizalom emberi, anyagi és szakmai kell, hogy legyen. Továbbá fontosnak tartom, hogy elismerjük a másik fél munkáját. Hogy mind a két fél azt érezze, közös szekeret húznak, ki-ki a maga feladatát ellátva, és megbecsülve a másik által hozzáadott értéket.

A konferencia részletes programja és előadóinak sora elérhető itt:

https://www.kiadomakonyvemet.hu

(a kép forrása: gradiusartist.com)