Élő szó:

Előre szólok, hogy ez olyan eposz,

aminek a vége, egy picikét laposz.

Ki Hepi Endrét várja jobb, ha tovább lapoz.

S E N K I

 se olvassa el- illetve kivéve,

kinek nem degradál, hogy a hős meg lesz éve.

Na bumm! ez van kérem, lelőttem a poént,

még szerencse, hogy lehetetlen

írni ide komment…)

(hehe)

Tudjátok ti tán, hogy

számtalan Titán él e

földön, és föld alatt,

ki időnként feljön, hogy megmondja a tutkót,

az igazi földi paradicsom titkát?

Ételmód doktorok, Fitt-nesz guruk,

Feleséges életmód tanácsnokok,

Hitt eltérítő szerzetek,

És okosok, okosok, okosok.

Olyan sok, hogy most eme helyen felsorolni

nem is merem, mert kell a hely

a sztorimnak, és az a röhej,

hogy bár róluk is szó lesz,

de a főbb szerepekben, egy nyúl

leend, kinek a neve: Nem Lényeges.

Na kérem: élt a nyulunk egymagában,

dolgozott a RÉPA-gyárban,

mint a kapálógép felkent vezetője,

sem neje nem volt, se szerelme vagy szeretője.

Az anyja néha noszogatta,

hogy gondoskodni kéne

a nyúltársadalom fenntartásáról,

és, bár tudta ennek mi a kéntje,

mégis fenntartással állt a téma elé,

hogy a nősüléssel tenné le a pontot,

az anya-nyugosztaló gondot,

egy musszantással kisöpörné.

Benne, csak nyűgként élt eme tudat

a hipotalamuszában,

hisz a nyuszi, oly alamuszi volt,

hogy ha tehette, mindig csak horkolt.

A fekvés lett a hobbija, az életcélja,

Egyszer balra fordult és meg néha

jobbra,

ezzel a napi rutin is letudva.

De, hogy bonyodalom is legyen

eme megrekedni látszó történetben,

indítsuk nyulunkat melóba egy reggel:

A nap süssön és csicsergés legyen a verebekkel.

Ment, mendegélt, de hopp,

máris elakadok,

mivel megfogadtam, hogy nem hazudok,

ugyanis a nyúl, az nem lép hanem ugrik.

Nos, ahogy így ugrált, elé toppant Ulrik!

Ki ne ismerné a Fitt-neszes démont?

Az álompasit, ki oly hajlékony,

hogy emiatt nem lehet hajléktalan.

– Állj, meg – állította meg – Halld a szavam!

Ma egy Ulrik-tornát tartok mindegyik állatnak,

kik eltesznyélkednek vagy szájat tátatnak,

Nézd a víziló, már alanyom,

És a tehén is, meg a galagony…a

bokor alján galacsinért gyúró bogár,

Lépj be csapatomba nyuszi!

De az így szólt:

– Ugyan! Ne, már!

Még elképzelésnek is rossz a szándék,

hogy izzadtsággyöngyharmattól legyen nedves a halánték.

Nem bírom a stresszet, meg a mozgást,

nézd az ízületeim is rozsdás

vashoz hasonlatosak,

legjobb ha erről nem mesélek sokat.

De Ulrik nem hagyta ezt annyiban,

addig ecsetelte intézménye fényét,

Hogy a nyúlfőhősünk gondolta, hogy mi van

akkor, ha tesz egy próbát?

S tornaruha helyett,

felvett egy tógát,

hisz tanulmányaiból hallotta egyszer,

hogy az olimpiálással

görögök végeztek a stresszel.

Először lazítani kellett!

Haj, nyulunknak tetszett ez a helyzet,

hisz lazítani mesterien tudott:

Hanyatt vágta magát és rögtön padlót fogott.

Az Ulrik dumáját horkolás szakította félbe,

Ekkor történt először, hogy egy béka

úgy gondoljon a nyúlra, mint ebédre.

– Halló nyúl uraság! Túl lazultál? Mi van?

Az ilyen helyzetekkel az úszóhártyám ki van!

Kelj fel Jancsi módra és kezdd a gyakorlatot!

Nem kell túl izgulni, mindent megmutatok.

Így történt, hogy Ulrik, kiről kiderült, hogy béka,

a vízilóval készült páros gyakorlatra:

– Most megkérem kegyedet üljön a vállamra,

és három kört viszem én, majd a légy számolja.

Ha a három körnek a végére érünk,

akkor megpihenünk, azután cserélünk.

Figyeljen mindenki, nem mutatom többször,

maximum még egyszer, de legfeljebb ötször.

Szörnyülködve nézték, hogy leguggol a béka,

a víziló csak tipegett, a szerencsétlen léha,

de nem mert ellenkezni, felállt a hátára…

(popójáról még másnap is a békát kapirgálta…)

Csak várt ott a sok állat az instrukcióra,

de Ulrik meg se mukkant – Véget ért az óra.

Gondolta a nyúl, a Fitt-nesz kipipálva,

de jól fog mutatni az önéletrajzában.

Ment-mendegélt, ill. ugra-ugrabugrált,

egy sarkon befordulva, sokaságot talált.

Egy Hitt eltérítő  Ájtatos Manó,

volt a vezérszónok, és ez olyan menő

manapság e fura kifordult világban,

Sok hitetlen hitt a hit-elit vitákban.

– Állj meg nyúl! – dörgött a Hitt atyjának hangja,

(közben a szentlélektől elájult, egy hangya)

– Hová mész te nyúl? Te bűnös, csorba lélek,

ki a szentségben is képes vágni léket?

Jer, tarts velem, hisz velem a teremtő!

Nézd meg, hogy mennyire boldogulok ettől!

Higgy az Úrban! De inkább higgyél bennem…

– Elnézést – így a nyúl-, de munkába kell mennem. 

– Jehova! Öööö izé: Sehova! Te nyúl, ha

beállsz a nyájamba,

nem lesz többé munka, mi közénk állhatna!

Az életed szebb lesz, ha rátalálsz az útra,

gyere állj be közénk és kezdj hinni az Úrban.

– Nem hiszek én kérem az ilyetén dolgokban,

tessenek engedni engem, mert dolgom van…

– Nem úgy van Te nyúl! Nézd bedemonstrálom:

A hit erejével mostan kikúrálom:

E köszvényes öszvérnek igen nagy a baja,

szent számmal megcsókolom és rögvest meggyógyula….

Odalépett akkor az Ájtatos manó,

a nyúl persze maradt, hiszen nem volt tahó.

Várta hát a csodát, mit a csókkal ér el,

ez a Hitt térítő a köszvényes öszvérrel.

– Néked fáj a térded. Jer adok rá puszit!

Csodás gyógyulásod meggyőzi a nyuszit.

S odahajolt, akkor az ominózus térdhez,

elcsattant a puszi, és nem lehet kétséges,

a szamár azon mód meggyógyult, de nyomban.

(az igaz, hogy e csodát gyakran gyakorolta,

üzlettársa volt ő eme hamis papnak,

úgy tíz százalék volt, mit a haszonból kaphat)

A nyúl teljességgel beszopta a csodát,

hisz a gyógyulásnak nem látta más okát.

A tömeg is szintén ájuldozott sorban,

hogy akkora a szentség itt, nincsen benne csorba.

– Jöjj, gyermekem, mondd el néked mi a bajod,

Az isteni gyógyírt szám által megkapod!

Gyere a színpadra hadd lássa a nép,

ahogy a csókommal kikúrállak épp!

– Félelmetes mester, nagy a bajom nekem!

Sajnos nagyon kínoz az aranyerem…

Ha ezen segítene, áldnám az atyáját –

mondta a nyúl közben tolta le gatyáját.

Nagy gondba lett hirtelen az Ájtatos Manó,

ebből a helyzetből szaladni lenne jó!

Le-lenézett a pulpitusról, túl sok itt a nép,

bizony itt csókra vár a szőrös nyúlfenék.

Behunyta a szemét, pittye csücsörített,

de gyomra nem bírta, kiadta az ebédet.

Ott maradt mindenki megdöbbenve állva,

A nyúl a megemésztett ebédes gatyában.

Na – gondolta nyulunk – Nekem ebből elég!

(a szent gyomorsav csípte a fenekét.)

Hűha, ez így nekem nagyon kellemetlen.

Jobb ha megfordulok, mert haza kell mennem.

Eltotyogott szegény s lakásába érve,

gatyahordás mellett nem volt többé érve.

Betette kimosni a mosógép hasába,

(öt mosómedvéből három ezt ajánlja…)

Elővett egy nyúlsört a hűtő hidegéből,

nem fogadott hívása volt a répagyártó cégtől,

hogy: Hol van? Merre lehet? Az okoz ott gondot,

a répakapagépen nem lelik a gombot,

ami elindítja a munkának folyását,

szépen kérik, hogy azonnal tolja be pofáját.

Persze a gond az volt, hogy pont

egy pantallója volt, amit pont

mosott,

ez egy aprócska fennakadást okozott,

meg persze az a tény, hogy valakik csöngettek,

(valami meg azt súgja, ma dolgozni ő nem megy.)

Egy konyharuhafélét magára tekerve,

a kémlelőlyukon, hogy kik jöttek, megleste.

Az ajtóban az anyja és nagynénje állt,

nagy testük takart egy édes nyuszi lányt,

kiről később kiderült, hogy százharminc kiló,

és oly szép, hogy ki ránézett, nem tudja, hogy mi vót…

– Szerbusz egy-gyermekem, ki lakol a lakodban,

remélem örülsz, hogy anyád így betoppan!?

Még itt van Ida nénéd is, na, meg ez a leány,

olyan serény, nézd meg, mint egy kiló metán.

Figyejjé’ Öcsikém – vette át a szót

a nagynénj, aki hármuk közül a leghangosabb vót.

– Ez a leány, nézd milyen szép,

takaros, meg faros,

És az illata is, kb. háromnapos.

Gyere csak közelebb, szimatold meg bátran…

S olyat lökött nyulunkon, hogy magam is megbántam.

(Beindult a reklám,

az unoka projekt,

Nyulunk arra gondolt,

hogy ez így nem korrekt)

– Ez a leány tojik neked hímes tojást mindig,

– vette vissza a szót anyja, úgy ahogyan illik –

A hímnyulak kegyeiért mind-mind sorban állnak,

fő-baknyuszi miatta állt be szerzetes-barátnak.

Nézd a fogát, a sarokból harapja a pókot-

(a nyuszi leány pironkodva fogadta a bókot)

Szegény nyulunk, kinek neve Nem Lényeges most se,

nadrágjára gondolt, amint éppen a gép mossa.

Ha az a rút pantalló, most rajta lehetne,

lelépne és anyjáékon, vígan nevethetne!

Akkor bizony hirtelen felötlött őbenne,

hogy e kényes szituból hogyan is mehetne.

Beszaladt a kisszobába és felvette a tógát,

a fitt-neszes életmódtól az még mindig jól állt.

Kiugrott a vakablakon, vígan menekült,

Anyja, meg a nagynénje, meg az „anyja-menye” ült

tovább a kanapén és egyik se értette,

hogy a nyúl a menekülést vajon mért tette?

 Csak Ő maga tudta,

hogy nincs oly balga nyúl, ki

saját fejét dugja

a hurokba,

hogy feszüljön a húr.

A házasság, a feleség,

se kocsma, se részegség…

ettől menekült a szende,

mert félt hogy nem lesz tente-tente

hétvégente.

(hisz tudjuk, hogy csak azt szerette)

Ahogy így ugrált a tógában,

Különöset hallott ama szent órában:

Egy emelvényről harsogó

farkast látott,

ki a tömeget kérte,

hogy szavazzanak rája,

mert csakis neki van jó politikája.

Hangos, volt, mert be nem állt a szája.

Ígért jobbra, ígért balra,

mígnem felfigyelt a nyúlra.

Aktualizálta rögtön szövegét:

– Ah, és most jól figyeljél rám te nép!

Mától a nyulakat külön elismerjük!

Segélyt kapnak, tőlünk, s répával etetjük!

A hímes tojásukra, tendereket írunk!

Egyébként is megteszünk mindent amit bírunk!

– Hé Te nyúl, Te hallod,

gyere és voksoljál!

olyan DEMOkrácia van itten most, hogy már.

Tégy a nemzetedért,

jó helyre egy X-et,

s az erdőnk nagy lesz!

Ugye nem is hitted?

És, még számtalan érvet-példát mondott,

addig dumált amíg a nyúl, vállalta a dolgot.

Sóhajtott, egy nagyot, és bement a fülkébe,

csak az járt a fejében, hogy valahogy túlélje.

A farkasról keringenek mindenféle pletykák,

hogy hentesboltokat a szavazókkal ellát.

Gyanús eltűnések, ilyen-olyan biznisz,

ha könyvben olvasná se lenne ilyen izgis.

Inkább ráteszi, azt a fránya ikszet.

„Hogy ki rabolja ki az erdőt, amúgy is tökmindegy”

Így gondolkozott, és ment volna dolgára,

de a farkas hívta: Jöjjön vacsorára!

Mivel egy sakál, meg egy róka volt az érve,

kik testőrként vigyáztak a farkas épségére,

nyulunk nem mert ellenkezni az invitálással.

(sosem volt, még ilyen vészes kilátással)

Hogy mi történt ezután? Nem mesélem el.

Találja ki mindenki, vagy csak képzelje el!

Mi lehet a nyulunk sztorijának vége,

aki Farkasokkal indult el ebédre?

Jöjjön a tanulság, a mesém véget ért,

(meg, hogy takarítsam ki a szobám, anyám arra kért)

Be kell, hogy fejezzem, hirtelen a sztorim,

Takarítok, meg, már érzem, hogy korog is a pocim.

Úgyhogy gyorsan leszűröm itt a nagy tanulságot,

mindezt azért, hogy tán jobbá tegyem a világot:

Utológus:

LÁSD, A NYÚL NEM AKART

LENNI, CSUPÁN SEMMI,

ÉLETCÉLJA EGÉSZ NAP CSAK

VÍGAN TESZNYÉLKEDNI,

DE OLYAN EZ A VILÁG,

HOGY KELL BELE A PARÁZS,

VAGY HELYETTED DÖNTENEK, S LESZEL

 NYÚLPAPRIKÁS….

(Hepi Endre helye)