Népszerű és sikeres író, akinek új előadássorozatára is megtelnek a művelődési házak, könyvtárak. A non-fiction és a true crime hazai alkotója, Dezső András, október közepén Győrújbaráton várta az érdeklődőket könyvei kulisszatitkainak megvitatására. Akkor beszélgettünk vele a novemberi Kiadom a könyvemet konferenciáról, az ifjúkori Pinceújságról és az írás kihívásairól.

– Kiadom a könyvemet konferencia a Lurdy-házban, az első kéziratukat a kezükben szorongató érdeklődőkkel. Ha visszaemlékszel, akkor neked mi volt az első hasonló élmény az írás kapcsán?

Szerencsés helyzetben voltam, mert újságíró vagyok és írtam alvilági témákban cikkeket. Így, amikor felvetődött, hogy erről írok – még nem volt kézirat – akkor több kiadó is jelezte, hogy érdeklődik. Emlékszem, hogy milyen érzés volt: ez egy nagy munka lesz, vajon meg fogok-e felelni az elvárásoknak. Amikor a kézirat már megvolt, akkor olyan embereknek mutattam meg, akiknek kíváncsi voltam a véleményére. Folyamatosan visszajelzést vártam. Gondolom, ezt érzi az is, aki elkészítette a kéziratát, hogy vajon mit fognak hozzá szólni.

– Mennyire volt jelen az írás az életedben korábban, az általános iskolai vagy középiskolai évek alatt?

13 éves lehettem, amikor az első diákújságot csináltam – nem volt köze az iskolának az újsághoz. Pápán is, ahol a Református Gimnáziumba jártam, ott is az iskolától függetlenül csináltam egy fiataloknak szóló lapot Pinceújság címmel, ami pár számot ért meg. Bár ezek nagyon amatőr dolgok voltak, de mindig tudtam, hogy írással akarok foglalkozni. Bár ezen a területen azért én nem voltam jó, nem mondták rám az oktatási rendszerben, hogy ügyesen ír. Ezek akkor inkább iskolaidőn kívüli tevékenységek voltak.

– Az újságíróból váltál igazán íróvá és ezt a kutatómunkát is talán onnan hoztad magaddal. Ez azt jelenti, hogy nagyon tudatos vagy, sok időt az írással és az utánjárással töltő ember, vagy azért néha el lehet tántorítani ettől?

Én viszonylag gyorsan írok, ha már megvan az információ. Igen, újságíróból lettem író is. Azt vettem észre, hogy egy olyan piaci rést céloztam meg, ahol azért már vannak Magyarországon írók, akik ebben mozognak – ez a non-fiction vagy true crime –, de ez sok kutatást igényel. Sok humán forrás, dokumentum kell, nagyon sok kutatómunka – tehát azzal el tudok szöszölni, de az írás már könnyebben megy utána.

Ha tanácsolhatnék valamit: ez egy olyan piac, ahol nálam biztosan sokkal jobbak is lehetnének, csak kevesen vagyunk, akik ezen a területen írnak. Pedig van rá igény. Ha megnézzük a streaming szolgáltatókat – ott is nagyon sok ilyen true crime vagy non-fiction vonal van, és Magyarországon még nincs telítődve a piac.

– Mi ennek az oka? Ez nagyon munkás, kockázatos vagy mindkettő?

Szerintem mindkettő. Nekem is sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha azért szeretnék az írásaimat, mert fikciókat írok. Akkor sok esetben csak elvonulnék nyáron, megírnám nyugodtan. De pont az a nehéz ebben, hogy hitelesnek kell lennie a sztorinak és perképesnek, tehát hogy a bíróságon is megállja a helyét. Szerintem ez az egyik oka, amiért nem nagyon csinálják. Nyilván egy dramaturgiát is bele kell vinni és élvezetesen kell tálalni azt az információ mennyiséget. Ugyanúgy fel kell építeni karaktereket, ami sokkal nehezebb, mert egy élő emberről megtudni olyan dolgokat, amitől ő színes lesz, az nehezebb. Ugyanez jellemző a helyszínekre is, főleg, ha már nem lehet megnézni, hanem visszamenőleg kell megkutatni. Bizonyos értelemben melósabb, de én azt érzem, hogy hálásabb. Ha már megcsinálja az ember, akkor utána elég nagy az igény rá – van itt bőven kutatni való és téma is.

– Mennyire más szerep odaállni egy konferencián a hallgatóság elé?

Nyilván furcsa, hogy én adok bármiben tanácsot, ugyanakkor teljesen érthető, mert már 4 könyv van mögöttem és újságíróként is régóta dolgozom a szakmában. Inkább arra kíváncsiak – gondolom -, hogy hogyan érdemes belekezdeni, milyen nehézségekkel szembesül az ember. Egy kicsit olyan ez, mint amikor valaki elkezd kötögetni és néha csinálja, aztán lerajka, majd újra kap egy lendületet. Tehát vannak ilyen hullámvölgyek nálam is. Nyilván szeretném bátorítani azokat, akik ebben a műfajban szeretnének alkotni. Én nem hiszek abban, hogy az írásból nem lehet megélni. Újságíró vagyok, de ha nagyon akarnék, meg tudnék ebből élni és – ahogy mondtam – lenne is igény ilyen non-fiction könyvekre.

A konferencia részletes programja és előadóinak sora elérhető itt:

https://www.kiadomakonyvemet.hu

(A kép forrása: a szerző facebbok oldala)