Ülök a tűz mellett és nézem, hogy a lángok miként harapóznak el, miként kapnak lángra egymásután a lapok, kartonok, s egyéb fölös kellékei a múltnak. 

Nini, egy levél, éppen most kezd feketén kunkorodni, azt írja benne a kedves, hiányzom neki, és hogy most beszélt édesanyámmal, neki is hiányzom – biztos akkor voltam katonai alapkiképzésen. 

Az meg ott egy értekezés. Színesen, jól dokumentált, sikeres dolgozat volt. Volt! Hamvadhat. Amott meg egy doboz zsugorodik a tűzben. Masni kötötte át, ajándékot őrzött a belseje. Karácsonyi ajándékot.

Egy fényképbe is belekap a láng, labdára tett lábban feszítek rajta büszkén, semmivé foszlik ez is. Mehet!

Nézem a repdeső pernyét, az ég felé szálló füstöt. 

Elfogadta Isten az áldozatot. 

Múltamat raktam az áldozati oltárra. A jövőért!

Holnap jó szél lesz, kifuthatnak hajóink a kikötőből…