Az oviban feladatot adtak. Minden gyermek gyűjtsön színes leveleket, amiből majd szép képet késztenek az óvodások.

A négy éves kislány felkerekedett szüleivel és a közeli parkba indultak, melynek közepén egy kis patak kanyargott. Gyűltek a szebbnél-szebb levélcsodák, sőt még kavicsokat és tobozokat is tudtak gyűjteni. Ahogy kell, a kezük kissé piszkos lett.

– Semmi baj – kiáltotta apa – ott a patak rögtön lemossuk a kezünket!

– De drágám, nagyon meredek a part, szerintem ne ott mossunk kezet – így anya. 

Apa megállíthatatlan volt. Szinte szaladt előre, csalogatva a kislányt is.

 – Gyere, mutatom, hogyan kell odahajolni – mondta és máris a patakparton guggolt. A következő pillanatban egy nagy csobbanást hallottak az arra járók, apa pedig eltűnt a kis család látóteréből.  Már a vízben volt.

Túranadrágjáról csendesen csöpögött a víz.

– Ugye? Anya mondta, hogy meredek a part! – csacsogta a kislány.

A lányok próbálták kihúzni apát, de jól jött egy túrázó férfiember segítsége is, mert egyedül nem boldogultak. A patak medre iszapos volt és apa süllyedni kezdett.

A partra kecmeregve máris a levélpréselést kezdte tervezni, és beletörődően mondta, hogy jó, akkor a kavicsokat majd otthon mossák le… nem a patakban, amely továbbra is csendesen kanyargott a park közepén…