A Kiadom a könyvemet konferencia változatos szakmai előadókkal várja novemberben az érdeklődőket, melynek Hatala Csenge szerző is szereplője lesz. Őt kérdeztük köteteiről és az írás, könyvkiadás során szerzett tapasztalatairól.

– Több kötetes szerző vagy és számos alkalom volt már, amikor találkozhattak Veled az alkotók és az olvasók. Hogyan készülsz egy ilyen rendezvényre, ahol jellemzően kezdő írók ülnek majd a széksorokban?

Sokszor halljuk, hogy a sikerhez három dolog együttesére van szükség. Megfelelő helyre, megfelelő időre és megfelelő ember(ek)re. Ha ez megvan, megmutathatod a tehetséged, és azt, hogy milyen keményen dolgoztál – esetünkben – azért, hogy legyen egy nagyjából kiadásra kész szöveged. A konferencián a saját tapasztalataimat mesélem majd el, azaz, hogy hogyan lett egy vidéki, álmodozó kislányból keresett kutató. 

– Melyek azok a tapasztalatok a könyvkiadás terén, amikkel az első könyved megjelenése óta gazdagodtál és jó lett volna, ha már az elején ezek birtokában vagy?

Úgy gondolom, hogy minden megjelenés során gazdagodunk valamivel, és ezek mindegyike más és más. A mai világban elengedhetetlen a szerző részéről a marketing és a saját brandépítés, de én igazán hálás tudok lenni, ha olyan szakemberek is körülvesznek, akik kulcsszerepet vállalnak abban, hogy előremozduljon a pályám – ez adott esetben lehet a kiadó is. Hiszek abban, hogy egy-egy tanács, egy valódi, segítőkész hozzáállás, vagy akár egy közös munka óriási előrelépés, nem utolsó sorban inspiráció lehet.  

– A könyveidre jellemző a kutatómunka, a dokumentumok keresése, hitelességük szerepe. Kívülről nézve ez több energiát, belefektetett munkát kíván az alkotótól, mint egy kitalált történet papírra vetése. Mennyire igaz ez a feltételezés?

A dokumentumkönyv írás összetett terep. Főleg, ha az adott kutatási téma szereplői máig élő személyek. Sok múlik azon, ha ők nem beszélnek, és nagyon kalandos lehet egy út, ha igen. Több munkámra is jellemző, hogy sikerült új információkat nyilvánosságra hoznom az addig megjelent történeteken kívül, ami szintén egy izgalmas része a folyamatnak. Ugyanakkor, ha kizárólag archív anyagokra támaszkodom egy-egy könyvnél (vagy filmnél), az is tud olyan mélységekbe repíteni, amiről nem is álmodtam. Nehéz, de hálás feladat egy-egy kutatómunka. 

– Mennyivel könnyebb az alkotás, az írás folyamata az első könyv óta? Vannak már rögzült fázisok, akár egy kicsit rutinná vált részei a jegyzetek készítésének?

Az első könyvemet tulajdonképen autodidakta módon írtam. Mivel hiszek abban, hogy tanulni az utolsó leheletünkig lehet, igyekszem figyelni arra, hogy szakmailag is fejlődjek. Különféle filmes és színházas projektekben vettem részt azóta, forgatókönyvíró tanfolyamokat is elvégeztem, és szentül meg vagyok győződve arról, hogy ezek a tapasztalatok pozitív irányba formálják a prózaíró skilljeimet. Csak ajánlani tudom a betekintést más művészeti ágakba, amikről gyakorta kiderül, hogy igazából nincsenek is olyan messze a regényírástól. 

– Mi az, amit mindenképpen az első könyvük kéziratát most véglegesítő szerzőknek ajánlanál a kiadási folyamat kapcsán?

Csak akkor adják ki a kezükből a kéziratot, ha valóban hisznek a szövegükben és 100% biztosak abban, hogy a könyvük mögött tudnak majd állni. Kicsit ez olyan, mint a szakdolgozat védés. Ha vannak elemei a szövegnek, amikben esetleg nem vagy biztos, vagy csak azért írtad bele, hogy növeld az oldalszámot, vagy valamilyen megmagyarázhatatlan, de negatív érzésed támad a szöveg egészével kapcsolatban, ülj még felette egy kicsit. Ha szükséges, add oda a kéziratot mentoroknak és barátoknak egy-egy elakadásnál, de fontos, hogy ne vessz el a vélemények között. Erősödj meg a szándékodban és abban, hogy amit írtál, részedről teljes mértékben elfogadható, így a szerkesztővel is hatékonyan tudsz majd dolgozni, és valóban ott tudsz majd állni a könyved mögött.

A konferencia részletes programja és előadóinak sora elérhető itt:

https://www.kiadomakonyvemet.hu

(a kép forrása: https://www.facebook.com/hatalacsengeoldala)