A Gyönyörűség gyógyít.

Mert láthatnám a hírek szennyét,
mint „felelős adatot” mi sokak kenyere.
Azt is látom, ahogy elpusztulnak élve bele.
Mégis egy Lány, Nő – vagy több,
ma egy újabb fotóval ösztönöz.
Mert hiszed, hogy jó polgár Vagy, 
ha betegség malma alatt,
megadón eldőlsz hanyatt.
Mégis vannak Kik sugárzóan
fittyet hánynak, s belém mosolyt simítnak.
Hála.

A Félelem öl.

S egyben sokak komfortja.
Mert magad látni kívülről,
ijesztő maskara. 
Mégis erre épül minden háború,
hogy jön a bomba vagy bármi, de romba
nyom a méla bú. 
S rettegsz, mint a légzés, mi
tüdődön légrés, a Rák.
„Igaz” statisztikák.
Mégis van ki megrázza magát,
nyomorból sétára vált.
Így üdvözli új Magát.
Hála.

A Szeretet örök.

Mégis sikk, hogy ez közhely, 
S nyálas, mert ez kell, hogy
Elfogadott légy. 
Hisz úgy Vagy magányos dáma, 
hogy karod reccsen, ha fájna,
mégsem rezzen Arcod. 
Élvezed harcod?
S ha lenne Ki ölel, úgy érzed: ÖL.. El!


de Ki mindezen túl, ahol a kurta farkú malac túr……
Hite hegyén, fényben fürdik, 
Nem hord már olcsó holmit,
Hisz ruhája Bölcső, s oltalom,

Nap napon bátor vigalom,
Hogy látom magamon, 
Erőm mi igaz hatalom.

HÁLA!