• Olyan korban élünk, amikor nehezen találjuk a megfelelő kifejezéseket és nem tudjuk, hogy melyik kifejezés használható (roma vagy cigány), ugyanakkor mégis kategorizálunk, diszkriminálunk – okkal vagy ok nélkül. A könyvetek mégis most jelenik meg, aminek főszereplője egy cigány fiatal. Miért most és miért ezzel a történettel mutatkoztok be első könyves szerzőkként?

Barna bőrűként fontosnak tartottuk, hogy a bemutatkozó regényünk főhőse szintén barna bőrt viseljen. Ha megnézünk egy nemzetközi könyvet vagy filmet, az alkotók törekednek a sokszínűségre. Mi azt tapasztaljuk, ez a hazai piacon hiány, csak egyfajta embertípust mutatnak, ha mégis megkapja a rivaldafényt a barna bőrű, az mindig ugyanabban a karakterben látható. Szomorúnak tartjuk, hogy míg mondjuk Amerikában, ha van egy film, és van benne egy nyomozópáros, akkor ott azért felosztják, hogy az egyik legyen fehér, a másik akkor barna, fekete vagy ázsiai. Itthon ez nincs így, épp ezért gondoltuk úgy, hogy oké, akkor itt az ideje! Nem az volt a célunk, hogy a fehéreket csak jónak ábrázoljuk vagy rossznak, ahogy a barnákat sem szerettük volna így, hiszen mind emberek vagyunk, vannak köztünk jók és rosszak, így alkottuk meg a történetet is. Valakit lehet szeretni, valakit pedig nem.

  • Az írás jellemzően elvonulással, sokszor magányos órákkal töltött tevékenység. Ti azonban párban alkottok, testvérekként, fiatal nőként és férfiként. Hogyan lehet mindezt összehangolni?

Szerencsére mi jó testvérek vagyunk, összetartunk. Nekünk ez természetes volt, hogy együtt vágunk bele. Kiegészítjük egymást, sokszor szavakra sincs szükség, hogy tudjuk mi jár a másik fejében.

  • Mennyire ismertek – akár a környezetetekben is – testvérpárokat, akik írnak?

A hazai könyves piacon a Kovács ikrekről hallottunk. Külföldi vizeken a filmes, sorozatos iparból a Duffers testvérek (Stranger things), de ott vannak még a Russo testvérek (A szükre ember, Bosszúállók) és a Wachowski testvérek (Mátrix, Felhőatlasz), ők nagy inspirálóak.

  • A Könyvhéten találkoztunk Veletek személyesen is és akkor édesanyátok is ott volt és szurkolt azért, hogy minél többen érkezzenek a dedikálásra. Lehetett érezni, hogy mennyire örül annak, hogy megjelent az Összetörve regény. Milyen és mennyire támogató a család mögöttetek?

Minden szülő örül annak, ha a gyereke megtalálja azt az utat, amin járni akar, így vannak ezzel a mi szüleink is, a legnagyobb rajongónk az édesapánk, ő volt az első olvasónk, ha írunk valamit, az először mindig az ő kezébe kerül.

  • Mennyire volt szövevényes az írás időszaka? Hiszen mindketten dolgoztok, ráadásul újságíróként. Ez nehezíti vagy éppen megkönnyíti a munkahelyi írás mellett a „szépírást”?

A szervezésen múlik minden, nálunk az írás az esti órákban történik, vagy pedig hétvégén. Ilyenkor pihenünk igazán meg, vonulunk el a saját teremtett világunkba.

  • Mennyire vagytok hasonló gondolkodásúak vagy éppen az ellentétek erősítik egymást az írás, egy-egy témafeldolgozás során?

Valamiben nagyon egyformán látjuk a világot, míg másban tűz és a víz.

  • Kikből merítetek? Vannak-e példaképek a klasszikus vagy kortárs irodalomban?

Nagyon sok mindenkit szeretünk, rengeteg művész munkássága példaértékű számunkra. Nagy hatással volt ránk a Bronxi mese, amiben a rossz környezetben az apát csak az érdekelte, hogy tisztességgel felnevelje a fiát, megóvja attól, hogy rossz társaságba keveredjen, mi az ellentétét hoztuk létre. Írók közül Dennis Lehane és Elena Ferrante regényeit nagyon szeretjük.

  • Most már eltelt pár hónap a kézirat véglegesítése óta, hiszen már a könyv megjelenése is májusban volt. Rohan az idő. Most is ugyanígy írnátok meg a történetet vagy lenne, amin változtatnátok – akár a visszajelzések kapcsán?

Talán picit hosszabbra vennénk, van olyan fejezet, amit a mostani énünk kiegészítene.

  • Milyen korosztályt, kiket képzeltetek el, amikor írtátok a könyvet?

Nem gondoltunk korosztályra, mindenkinek írunk. Aztán lesz, akinek tetszik, míg másnak nem.

  • Min dolgoztok most?

Maradunk az Összetörve világában, ezt úgy kell elképzelni, mint Stephen King Castle Rock-ját. Csak mi nem horror díszletben dolgozunk, hanem az alvilágban.

  • Mit jelent számotokra az írás és az olvasás?

Kikapcsolódást.

  • Van-e kedvenc részetek a könyvből és ha igen melyik/melyek azok?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert ugye a saját művünkből kell választani, nem máséból. Talán a visszaemlékezős részeket emelnénk ki, ezekben a fejezetekben több volt az érzelem, jobban meg lehetett ismerni a karaktereket. Reméljük sikerült a szereplőket közel hozni az olvasókhoz.

  • Milyen felületeken találkozhatnak Veletek az olvasók?

A facebookon már ott vagyunk, a jövőben instagramon is, és egy blog-oldallal is készülünk, ahova novellákat szeretnénk megosztani.