A novemberi Kiadom a könyvemet konferencia meghívott előadója lesz Vámos Miklós író, akinek szeptember végén jelent meg új, Cím nélkül c. regénye a Karcsú Könyvek sorozatban. A történet vidéki kistelepüléseken játszódik és a postások világát mutatja be egy kicsit közelebbről.

Alapvető közegem Budapest, sőt inkább Pest, főleg a hatodik és a tizenharmadik kerület. De úgy tartom, valamirevaló író bárkinek a bőrébe bele tud bújni, és más földrajzi településre is helyezheti a történetét, nem csak oda, ahol él. Azonban fontos, hogy végezzen terepmunkát és adatgyűjtést. Jól ismerem az ábrázolt környéket, és ilyen emberekkel is találkoztam. Noha a kisregény cselekménye két általam kitalált nevű faluban játszódik, de vannak eredeti minták. Azért fontos különválasztani a megszólalásokat vagy beszélgetéseket a prózairodalomtól.

– Novellaíróként kezdte, annak is titulálta magát. Mennyire apellálnak erre a Karcsú Könyvek? Milyen visszajelzéseket kap az olvasóitól ennek kapcsán?

Vérbeli novellistának érzem magam, összes novellám csak lexikon méretű kötetbe férne bele. Körülbelül a fele egyszer megjelent Majdnem összes címen, az is elég terjedelmesre sikeredett. De az emberélet útjának felétől azért regényekben is ábrázoltam a város, az országot, a világot. Tizenhat úgynevezett nagyregényt – azaz vastagot – írtam, azt hiszem, ennyi elég is.

– Ma több íróképző, íróiskola működik hazánkban is. A novemberi kiadói konferenciánk témája is az írás lesz. Ön szerint mennyire lehet csiszolgatni vagy akár létrehozni az írói hangot, vagy az nagyrészt a velünk született képesség, adottságok függvénye? 

Én tanítottam creative writing.et a Yale-en. De az nem íróképzés. Meg lehet mutatni, hogyan kéne jó levelet, előadást, felszólalást, tanulmányt írni, a verslábak is taníthatóak. De az írás lényegét ki-ki csak maga tanulhatja meg. Enyhe gyanakvással figyelem az elszaporodó íróiskolákat, főleg az íróakadémiákat. Amit ebből én át tudok adni, azt összeírtam egy vékony könyvbe, az a címe: IGEN. Semmi olyan nincs benne, amire írással ne jöhetne rá bárki. Én csak egy picit lerövidíthetem a tanulási folyamatot. Az írói hang – kedves régi szóval: irály – vagy kialakul, vagy nem. Ebben nincs és nem is lehet segítség.

– Önnek voltak-e meghatározó tanácsadói, kritikusai, akik formálták a műveiben megjelenő hangot?

Igen. Ma már tankönyvben szereplő írók terelgettek, amikor nagyon fiatal voltam. Így a már elfelejtett Gáll István, aki nagyszerű ember volt, továbbá Örkény, Mándy, Déry, meg aki most nem jut eszembe. Kár, hogy olyan hamar meghaltak.

– Mit tanácsolna azoknak, akik csiszolgatott kéziratukkal azon gondolkoznak, hogy kinek mutassák meg és vajon kíváncsi lesz-e az írásukra más is rajtuk kívül?

Én azt javaslom, írjanak, és ne foglalkozzanak azzal, hogy mások mit szólnak hozzá, vonatkozik ez szerkesztőre és kritikusra is. Aki tényleg író akar lenni, akkor is ír, ha egyetlen sora se jelenik meg. A szövegeket megőrzi a papír vagy a hard drive. A szerkesztő és a kritikus is csak egy-egy olvasó. Nem ők a célközönség.

A konferencia részletes programja és előadóinak sora elérhető itt:

https://www.kiadomakonyvemet.hu



(A kép forrása: a szerző facebbok oldala)