Egyre nehezebben futott neki a megszokott négy emeletnek. Azért a lépcső alján olykor gúnyos mosollyal el-elhúzta a száját. – Ez már a kor. Egy ötvenes férfi kora. Megpróbálta elnevetgélni a valóságot, és egyre lanyhuló energiával kapkodta a lábait, hogy fogyjon a lépcsősor. Hetekkel később már más, megerőltetőbb mozdulat is zavart okozott nála. Talán csak a hobbija , a lovaglás volt az, ami nem köhögtette, nem fullasztotta. Bármennyire igyekezett a dolgokat szépíteni, egyszerre rájött: orvosi vizsgálat, diagnózis nélkül nincs értelme találgatni, hogy mi történhetett vele.

Az egészségügyi intézménynél kisfiús, szégyenlős érzés kerítette hatalmába. – Hipochondernek fognak nézni. Amikor tüdőszűrésre küldték, már nem érzett se légszomjat, se mellkasi fájdalmat. Már bánta is, hogy elment a vizsgálatra. Eredményt későbbre ígértek. A kijelölt napon megjelent a leletért. Az átvétel előtti percekben ugyan elkapta egy szaporább szívdobogás, de azért bízott a minősítésben, ami ránézve csak jó lehet. Az eredmény kiadásánál az asszisztensnő nézegette a számítógépet, majd ezen mondatok hagyták el a száját: – Jelentkezzen a főorvosnál.                                            

Mivel semmi más, közelebbi dolgot nem említett a nő, most vette csak igazán kezdetét lelkében a tépelődés. Az éjszakája álmatlanul telt, a fejében percenként váltogatták egymást a gondolatai: – Nagy lehet a baj, de mi…Nem, mégsem lehet olyan nagy. Akkor nem csak néha fulladnék, és egyáltalán nem is tudnék a megerőltető hobbimmal foglalatoskodni.

A következő hétvégén dupla órát vett a lovardában, és őrült tempóban hajszolta szegény párát, olyan tempóban, ahogy a gondolatai cikáztak a fejében. A nagy hajsza közben sem kimerültséget, sem légszomjat nem érzett, megnyugodott. – Ment itt a kétpontos ügetés, a vágta, kihajtottam magamból a betegséget, hiszen se köhögés, se fulladás nem volt. Két hétbe is beletelt, mire a szakorvoshoz került. A doktornő nézegette a felvételt, majd szenvtelen hangon megszólalt: 

– Folt van a tüdején. Így, a felvétel alapján nem tudjuk eldönteni, hogy mi ez, ezért punkciót kell végeznünk. A kapott eredmény függvényében lépünk tovább. 

Az első mondat letaglózta. Zúgott a füle, majd minden elsötétedett előtte, gyomra, lába remegni kezdett, kiverte a veríték. A  második mondat után, amikor annak is felfogta az értelmét, megszűnt a remegés. – Ők sem tudják mi a baj, miért kell mindjárt a legrosszabbra gondolnom.

Ebben aztán szép, lassan meg is nyugodott. Hetekkel későbbre meg is kapta az időpontot a mintavételre. Mivel az elmúlt hetekben semmi rendkívüli nem történt vele, gondolataiban már nem is volt tétje a leendő diagnózisnak. A vizsgálatot azonban keményen megszenvedte. A tüdő megszúrása nem csak fájt, de még a beavatkozás sem sikerült rendesen. Egy pár napig véres beszűrődés volt a köpetében, amikor az felszívódott, többé a rendelő tájékára sem ment. A napok gyors egymásutánban követték egymást. A hónapok múlásával, az évszakok változásával ismét megjött a nyár. Egy azonban örök volt a körforgásban. A heti rendszerességgel jelen lévő, férfiasan erős lovasedzés, illetve a hébe-hóba jelentkező, bizonytalan fájdalom a tüdő tájékán. Már igencsak bent járt a nyár a júliusban, amikor ismét elkapta egy erős fulladási roham, majd hirtelen felszökött a láza. Pár napi halogatás után ismét jelentkezett az orvosnőnél.

A doktornő az új tüdőröntgen után is hümmögött egy sort, majd anyáskodó hangon közölte:

– Teljesen jogos a fulladása. A tüdőlebeny háromnegyed része folyadékkal telített. Ezt most le fogjuk szívni. Itt kell maradnia a kórházban. De ne izguljon, a leszívott mintát elküldjük vizsgálatra.  Hamar megtudjuk, hogy milyen típusú sejtek vesznek részt a folyamatban, hogyan tovább a kezelést illetően.                               

Újra elindult benne az a bizonyos halvány reménysugár: – Jó kezekben vagyok, biztos a gyógyulás. Amúgy sem izgatta magát. – Ha meg kell halni, hát meghalok. Istenem, ez nem zavar. Csak legyen még egy kis minőségi életem! Hogy legalább a lovamban ne csalódjak, hogy egy kicsit még élhessek, jöhessek-mehessek. Legalább tudjam, hogy van még egy-két holnap. Evvel a gondolattal tért nyugovóra. A becsövezett mellkasát, az oldalán fityegő műanyag tasakot szinte közömbösen tűrte. 

Egy hét múlva megkapta az első kemóját. A  diagnózis után nem volt apelláta: Negyedik stádiumú tüdőrák, környezeti szövetek érintettségével. Az első kezelés utáni héten semmi nem történt vele. Sőt, amit hallott másoktól, hogy rosszul vannak, étvágytalanok, hányingerük lesz, nos ez sem esett meg vele. Egy hét pihenés után következett a második adag kemó, de ez sem hozta el a kívánt javulást. Sőt. Ettől az időtől az állapota rohamosan romlott. Egyre többször kapcsolta be az oxigénpalackot, hogy ne legyen légszomja, kapkodta a levegőt, ahhoz sem volt ereje, hogy kikeljen az ágyból. Órákon át nézett a plafonon egy pontot, már nem is evett, a szemei egyre beesettebbek, egyre mélyebben ülők lettek. Teljesen leromlott. A családjával már semmilyen szinten nem kommunikált. Közömbös tekintettel nézte a szüleit, feleségét, és annak rokonságát. Nem lehetett tudni, hogy érzékelt-e valamit a földi életből. Az orvos jóslata szerint, egy-két napja volt hátra.

Harmadnapra változás állt be az állapotában. Szemei előbújtak a mély üregeikből. Torkából érthető hangokat csalt elő. Körbenézett, hogy megtalálja azt a személyt, akihez a szavait intézheti. Némi keresgélés után azonban a tekintete senkin nem állapodott meg, de beszélni kezdett a plafonnak, ahol az a bizonyos pont volt.

 – Igen értettem, párban megyünk a vágtában. Igen, tartom a keretet, vigyázok, hogy ne terheljek a ló vállára…Megyek elől, gyertek utánam…Irány az erdő a horsen pálya vége! De a ló…a ló nem ugrat be vágtába…hiába rúgom…ne…ne előzz, én vagyok a vezető… te majd csak utánam.                                                            

A hangja elhalkult, a beteg tüdő kieresztette a maradék oxigént, szemei beüvegesedtek, majd síri csend következett.

Pillanatokon belül megjelent a nővér, előkerültek a foltos lepedőből készült paravánok is. A lázlapra, – mint utolsó adat – felkerült a halál időpontja: 2023. október 7. 18 óra