Nélküle nem lehetsz tiszta, szép,

Mint a mosolygó, játszó gyermek,

Hisz azt érzed, sötét még a kép,

S lassan vánszorognak a percek.

Bár siettetnéd a változást,

Mikor tükörben nézed arcod,

Kérlek, hogy magadnak megbocsásd,

Ha fáradt szemed megpillantod.

Erőd végéhez ért? Fáj minden?

Ne add fel a küzdelmes harcot!

Mert ott áll melletted az Isten,

S kezedbe adja a kardot.

Megújulva vársz, mint a virág,

Amikor az esőt áhítja,

Szállnak fel az égbe az imák,

Rálépsz az aranyló fahídra.

Megpillantod a fényt és remélsz,

Nem hullatsz keserves könnyeket,

Az öreg Nap is neked zenél,

Gyémántra cseréli csöndedet.

A Bibliából a Zsoltárok könyvének 51. fejezetéből a 12. vers

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.”