Mintha nem is én írtam volna

A Párhuzamos létezés c. kötet első ránézésre nagy kihívást tartogat az olvasónak, hiszen több mint 600 oldal. Ma már sokszor ez is elég lehet ahhoz, hogy a polcon maradjon. De szerencsére Boltsek Erik aktív olvasói táborral büszkélkedhet az online térben is, így sokaktól érkezik visszajelzés regénye kapcsán.
– Milyenek az értékelések, a reakciók a könyved kapcsán?
Nagyon pozitívak a visszajelzések és szinte minden olvasó úgy fejezte be az utolsó oldalt, hogy kíváncsivá tette az az olykor káosznak tűnő rend, ami csak még nagyobb izgalmakat ígér a második kötetben. A borító mindenki tetszését elnyerte, a történet eredetisége és komplexitása pedig először megkavarta az olvasókat, de amikor elkezdtek felbukkanni az első összefüggések, akkor szinte mindenütt sikert arattak.
Érkeztek építő jellegű kritikák is, melyekből levontam a szükséges következtetéseket és Az Álomkör utolsó javítása már ezeknek a figyelembevételével ment végbe. Elsőkönyvesként természetesen beleszaladtam 1-2 kisebb pofonba, de ezek által is jobbá vált az írásom, és hogy idézzem az egyik kedvenc véleményemet, amit egy olyan kollégámtól kaptam, aki olvasta a legelső változat első draftjának az amatőr sorbarendezését és a harmadik kötetet is, aminek a végén azt mondta nekem, hogy olyan volt, mintha nem is én írtam volna. [Pedig amúgy de