Nincs nyugtom. Meg kell tudnom, mik ezek az…álmok. Mindig úgy érzem, ott vagyok vagy voltam. Nagyon igazinak tűnik, túlságosan is. De ezek nem történhettek meg velem, ezek csak álmok. Vagy nem? Nem merek besszélni róla senkinek. Azt hinnék, őrült vagyok. 

Nagyon valóságos. Az emberek, a hely, az egész.  Ez az álom kísért, mióta anya meghalt három éve. Az álomban anyával vagyok, egy másikkal. Soha nem ismertem, de tudom, hogy ő az anyám.

Otthon játszok. Aztán férfiak jönnek. Félek. Nem vagyok még felnőtt, mint itt, az igazi életemben. Kicsi vagyok.  A férfiak jönnek. Anyával kiabálnak. Az egyik megüti őt és kiabál vele, hogy fizessen valami pénzt valami anyagért. A másik azt mondja, több ezerről van szó. Megint megütik. Sírok.

A másik rám néz és kivesz valami fényeset a nadrágja szárából. Egy kés! Közel jön hozzám, a kést az arcomhoz nyomja.

-Ne bőgj vagy megöllek!

Érzem az izzadtságát, a félelmét. Nagyon igazinak tűnik az egész. De hogyan?

-Anyu! – kiabálom. A késes férfi arcon üt. Nagyon fáj. Sírok a fájdalomtól.

A másik férfi anyut üti megint. Elesik, majd a férfi fojtogatni kezdi. Látom, ahogy rángatózik. A késes férfi rámvigyorog és a késével játszik az arcom előtt.

Miért nem segít senki?

-Anyu! – hívom őt csendesen pityeregve. Nem válaszol. Nézem őt ott a földön. A férfi már nem fojtogatja. Csak fekszik ott, mozdulatlanul. Aztán felkel…maga mellől. Halványnak tűnik. De még ott fekszik. Ez hogy lehet, nem értem. Rám néz. Komolyan. 

-Szeretlek! – mondja, bár nem mozog a szája. De tudom, hogy az ő hangja. Aztán eltűnik. 

-Anyu! – sírok.

A késes férfi mellém térdel.

-Sajnálom, kicsim. Nem személyes, de nem hagyhatunk tanúkat.  

A sokk. A hideg. Benn a gyomromban. Nem tudok lélegezni. Nem tudok sírni. Sötétség.

Aztán felébredek. Izzadok, hideg van és fáj. Fáj az arcom, ahol megütött. A hasam feldagad, ahol belémmszúrta a kést. Aztán az egésznek vége.

Miért történik ez az egész velem mióta anyu meghalt? Egy tolvaj szúrta le az utcán. Ki segíthetne nekem? Nem tudom, mit kezdjek ezzel az egésszel.

Nem lehet véletlen. Vagy mégis? Egy másik életben voltam vagy valakinek az életében?  De hogyan? Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?

Segítség! Bárki…

Ott voltam…!?

Mogyorósi Zoltán © Copyright Minden jog fenntartva 2019