Vannak reggelek mikor felébredsz
A bútorjaid árnyékait nézed
Testedben béna üresség
És lelked az álmok utáni
Agóniáját járja

Nem érted, hogy a csendes szobában
A magány a társad, az élet
Értelmetlen fogmosása
Zuhany és újra menni kell.

Keresel a nagy miértre választ
Az életed minden reggelén
Mert hiszel a végtelen csodákban
Hiszed, hogy egyszer megjön a válasz
És a dimenziók végtelen sorában
Te leszel az, aki mindent megért