Amikor egy nyári napon 2010-ben elkezdtem írni a legelső Triannita kötetet, fogalmam sem volt, hogy mi lesz belőle. Azt sem sejtettem, hogy öt rész születik majd meg a hat év alatt és azt sem, hogy az ehhez a sorozathoz kitalált írói álnevem más kötetekhez is odaáll. Csak eldöntöttem: írok, mert azt mondták egy korábbi könyvemre:
„…ez sza…írj egy másikat!”

S akkor azon felbuzdulva, hogy imádom G.R.R. Martin Trónok harca sorozatát, a középkort és a lovagokat, hát nekiálltam írni. Ráadásul új műfajban, ami valljuk be: azóta nem is vált idegenné számomra…

Mit akartam igazán? Olyan könyvet, olyan történetet, ami reális, ami nincs tele fantasy klisékkel- manók, törpök, elfek…-,scsak annyiban fantasy, hogy nem a földön éli világát.

Akartam egy lovagrendet, egy feudális rendszert, egy világot és ehhez aztán mire észbekaptam, megszülettek a szereplők is. Megépültek a várak, a mindenféle országok, erdők, hegyek és Egymás után kaptak arcot a karaktereim. Ezután jött a hitvilág , a felépített és írásokkal díszített szentírás… Konkrét feladatokat osztottam ki, majd úgy elröppent a hat év és lett meg az öt kötet, hogy szinte észre sem vettem.
Nem, mert a lovagokkal, a várakkal, csatákkal és kalandjaikkal éltem együtt.

Minden rész különálló történet lett, de a szereplők egymás után jöttek, idősödtek és éltek. S mire a végére értem, rájöttem magam is: lehet nem is az lett a főszereplőm, akire először gondoltam?

Írói álnevem nem angolszász eredetű. Igazi énem kezdőbetűit takarja ésmég néhány más nevet. De ő is él velem! Érdekel, hogy ki J.A.A. Donath? Kideríthető, járjon utána, aki kutatni vágyik.