Ki ne akart volna valaha kilépni az életéből, hogy másnaptól valahol máshol, valaki másként vagy csak egy más helyzetből folytassa a létezést? Mert egy kilépés nem azonos a meneküléssel, azzal azonnal be is lépünk valahová. Urmai Gabriella a világot jelentő deszkákon kezdte felnőtt pályafutását, de immáron közel két évtizedes újságírói karrier áll mögötte. Munkája során emberek, sorsok százaival, ezreivel találkozott. És figyelt. Megfigyelte az emberi érzelmek sokszínűségét és furcsaságát. És ahogy mindenki más ő maga is vágyott. Figyelemre, szeretetre, megbecsülésre, örömre, kéjre, teljességre. A címadó kisregény és novellái is ezt adják vissza: az átlagember hétköznapi vágyait, érzéseit átlagon felüli pajkossággal, humorral és mélységgel. Nem akarja megmondani a tutit. Csak tükröt mutat mindenkinek, aki valaha szeretett, vágyott, szenvedett, kesergett, remélt. Vagyis mindannyiunknak: kicsinek, nagynak, férfinak, nőnek. Mert bár szereplői rendszerint női lelkek, ez a könyv nem csak a gyengébbik nemnek szól. A szerző történetei éppen arra mutatnak rá: a legteljesebb léleknek is kell legyen valahol egy másik fele.
