LEVELEK A SZÁMŰZETÉSBŐL

Cs. Szabó László (1905–1984) minden kétséget kizáróan a Nyugat második nemzedékének egyik legkiválóbb esszéírója. Sziporkázó stílusa, szinte beláthatatlan horizontú műveltsége, merész és reveláló gondolatokat pazarló bőkezűséggel ontó írásai összekeverhetetlenül emelik kor- és tudós társai fölé. Meglátásai – legyen szó közgazdaságtanról, politikáról, képzőművészetről vagy színházról – már-már provokatívan eredetiek, és a tudományterületeket gátlástalan eleganciával áthágva cikáznak gazdaságfilozófiáról helytörténetre, építészetről történeti szociológiára. És hogy mi a közös egy a roosevelti gazdaságpolitikát elemző korai tanulmány és egy személyes hangú, csaknem vallomásos esszé között? Cs. Szabó László személye és az a képesség, amivel a New York-i tőzsdemanipulációkból és az amerikai közmunkaprogramból ugyanúgy képes egyetemes következtetéseket levonni, mint az utazásai – „száműzetése” – során megismert városokról, tájakról, kultúrákról és emberekről gondolkodva. Váratlanul aktuális,