Móricz a saját családja körében remek nőalakok sokaságát figyelhette meg: ennek az irodalmi és teátrumi divatokon túlmutató dzsentritörténetnek a megírásához az író első felesége és annak nagynénjei szolgáltak modellül. Maga a cselekmény egy Kós Károlynál, a híres építésznél tett 1914-es farsangi látogatásra épül. Témájával, ábrázolásmódjával üde, idilli színfoltja ennek a korszaknak: az író bölcs derűjét, a férfi-nő kapcsolat évődő, játékos oldalát, a házastársi pozícióharc rivalizáló erőpróbáját a kellő távolságtartással mutatja be. Letűnt világot idéz meg a nagy mulató, duhaj ifjú földesúr figurája – aki háromnapos ünneppel üli meg a neve napját, és akivel már a cigányok sem bírják az iramot –, de van benne valami múlhatatlanul eleven, aminek ma is lehetetlen ellenállni.
