A könyv célja az, hogy az irodalmi szöveg materialitásának mibenlétéhez közelebb jusson, különböző, leginkább a nyelv médiumának működéseit tematizáló koncepciókon keresztül. Ez az itt kialakított, többek között az írás térbeliségére, a műveleti területként vagy notációként értett írásra, az írás vizuális illetve a nyelv akusztikus jelenlétére és gesztikus, instrumentális működéseire koncentráló nézőpont egy olyan, a nyelv anyagiságából eredő önműködésre mutatott rá, amely minden egyes szóba hozott szövegpár esetében létesítő, konstituáló funkcióval látta el a szövegeket. Akár az írás térbelisége, akár instrumentális viszonyaiból eredő uralhatatlansága, akár a tipográ?a felértékelődése, vagy a hangok szintjén való olvasás kapott központi szerepet egy-egy szöveg olvasásakor, a nyelv médiuma, a nyelv anyagisága minden esetben meghatározónak bizonyult; a hangoztathatatlan vizualitásában, korporeális gesztussá redukálva, a tipográ?a automatizmusain, vagy egyfajta akusztikus sűrítettségen keresztül megmutatkozó nyelvi anyagiság a mediális megelőzöttség tapasztalatával szembesít.
