Az ötvenes évek Tolsztoja még tapogatózik. Már az a tökéletes elbeszélő, amilyennek a Két huszár (Dva guszára) cimü frappáns elbeszéléséből ismerjük meg. A naturalista irók közé tartozik, alakjai az életből nőnek ki, mintegy az élet illatait és szagát hozzák magukkal. de mondatai és gondolatai hátterében ott van a végtelenségbe kivetett nyugtalanság: mi hát az élet célja? Erre a nagy kérdésre Tolsztoj, mint Krisztus kései tanítványa, mint valami uj János apostol, megtalálta a feleletet: az élet célja - a szeretet. A szeretet vallása, amely már ifjukoru müveiben is megvan csirájában, terebélyes fává nőtt meg az alatt a félszázad alatt, ameddig Tolsztoj irói tolla remekműveket teremtett (Szini Gyula). A kötetet Gellért Hugó fordította
