Fellinger Károly új gyerekverskötete már címével várakozást ébreszt, tréfát előlegez, leleményt mutat és varázslatot ígér. Míg előző művében a költő a svéd típusú gyerekversek hagyományát hangolta saját nyelvére, most akárha Weöres Sándor vagy Tamkó Sirató Károly rigmusait toldaná meg friss huncutságokkal a ritmikus, mondókás, dalos versbeszéd játékos energiáit hasznosítja. Egyszerre cukrászati receptgyűjtemény és földrajzi olvasókönyv ez a három ciklus alkotta könyvecske, ugyanakkor mindent a szeretet idilljével takar, és mesei légkörrel von be. Miközben település- és tájegységneveket ajánl emlékezetünkbe, a nagymama készítette kalácsok-sütemények illatát is orrunkig hessenti. Vidéki, falusi életképekbe gyerekeket, állatokat, mesehősöket rajzol, de ünnepkörök szakrális vonzásában is részesít, és nem fázik nagyobb léptéktől sem: Kering a Föld / Napja körül, / az áldóját, // kerülgeti, / mint macska a / forró kását (Helyezkedő). Szójátékos könnyedsége ismeretterjesztő elhivatottsággal párosul ezúttal is. Egyszer a humor hanghordozásával bűvöl el: Rigójancsit / ettem Budán, / mégsem vagyok / emberevő (Rigójancsi); másszor komolyabb kérdéseket és közlendőket köt lelkünkre: mi van a sors / túloldalán (Tükröm, tükröm) Kis szívem remegése / vitorlát bont ma hozzád, / madárcsönd bölcsője vagy, / fészeknyi haza, honvágy (Kis szívem remegése). Mézeskalács / házikóban / jó emberek élnek (Mézeskalács), igen. Épp, mint a Fellinger-versekben. Úgy mondanám: e lírai futamokat a jókedvű emberség csillagokkal rokon fénye világítja át.
