,,Majd rájössz, hogy ahova érkeztél,nem az. Nem haza. Hogy miért?Mert nem így hívják. Otthon. Ez aneve. Egy ház, egy udvar, egy kert.Meg természetesen néhány ember,akiket szeretsz. És a legfurcsább,hogy úgy érzed, ez így rendben van.Ha otthon vagy, nem mehetsz haza.Az sem segít, ha mostantól fogvanem azt mondod, hogy itthon vagy,hanem kissé régiesen, hogy idehaza.Eredetileg csak irány ez is, ide vagy oda.Nem csempészheted vissza, ami nincs.Elfelejthetsz egy szót. Nem lesz rászükséged, és nem is fogod azt gondolni,hogy megfosztottak valamitől. Pedigigen. De kijátszottad őket. Nyelvikérdés csupán. Nincs még egy nyelv,amelyen annyiszor kimondanák a szót,hogy haza. Hazakívánkozunk szüntelen.Hazamegyünk nap mint nap. Miközbennincs is hazánk. Erről szól az életünk.Markó Béla ( Kézdivásárhely 1951) költő, író, szerkesztő, politikus. Számos verseskönyve, esszékötete, gyermekkönyve jelent meg, írt magyar tankönyvet, fordított románból verset, drámát. Verseskötetei jelentek meg angol, francia és román fordításban.
